Lányok! Mit szólnátok hozzá, ha a párotok elvárná tőletek, hogy tudjatok főzni, és tegyetek elé különféle ételeket? Otthagynátok?

Én szeretek főzni, viszont ha a párom rendeléseket adna le, ugráltatna, húzná a száját, akkor biztos, hogy nem lenne boldog főzőcskézés a napjainkban. Amúgy ő is tud és szokott főzni. Takarítani is, mosni, teregetni stb. Nagyfiú, nem hülye, nem óvodás. És azt is tudja, hogy én nem a p..ámmal csinálom a házimunkát.

Esküszöm, nem értem, mit kell ezen a főzésen ennyit vergődni.

Jaguár, szeretnék neked adni egy tippet. Azért kapsz állandóan lepontozást, mert a válaszolók szerint igazságtalanok az elvárásaid. Nem látják te mit nyújtasz ezért cserébe. Persze te mondhatod erre, hogy a kérdés nem az volt, hogy te férfiként milyen pluszt szeretnél nyújtani, de talán megérne egy kifejtést, hogy a többi válaszoló szemében ne igazságtalannak tűnj, hanem csak más értékrendűnek, ahol ugyan mások a játékszabályok, de azoknak az eredője is igazságos. Elég sok közhelyet fel szoktál sorolni a nőkkel kapcsolatban, hogy mi a dolguk, de férfi részről ezt ritkábban lehet tőled látni, sőt mintha ki is kérnéd őket sokszor, hogy márpedig ezt ne várják el a nők. Ez a csomag így ellenszenvessé tesz és amikor van egy jó meglátásod így az is elsikkad.

Gondolj bele, a nők itt megindokolták miért nem örülnének ennek az elvárásnak: nem érzik igazságosnak, hogy plusz munkájuk legyen. A te érved meg egyszerűen annyi: mert te ezt szeretnéd és kész. Ugye érzed, hogy ez nem ugyanolyan szintű érvelés? Na most, ha te nem indoklod meg miért tartod ezt igazságosnak, csak változatos formákban leírod, hogy neked ez jár akkor annak nincs meggyőző ereje.

Kedves Jaguár, mi abban a kettős mérce hogy mindketten 8 órában dolgozunk ezért megosztjuk a házi munkát? Kérlek, meséld el, hol itt a kettős mérce.

Mert én pont ott látom a kettős mércét, hogy te nem tudsz főzni és nem is akarsz, téged fogadjanak így el, de egy nőt így nem lehet elfogadni? Mert ha egy nő nem tud főzni az feminista?

Amúgy meg mindenkinek ugyanannyi energiájába kerül megtanulni főzni. Mégis a nőktől várják el, a férfiaktól nem, pedig ugye elvileg ugyanannyit dolgozunk. Akkor hol itt a kettős mérce, kedves jaguár?????

Egy szóval nem írtam, hogy nálam ez abszolút elvárás lenne. Sokkal inkább az egész hozzáállás az ellenszenves amit állandóan hallok a lányoktól.

De most komolyan, a mai lányoknál nincs jobb példa kifogásgyártásban. Ő azért nem csinálja ezt mert ez meg az... Folyton csak ezt hallani. Mint mondtam, segítek neki, ha kell, de komolyan olyan nehéz elfogadni, hogy szimpatikusabb egy olyan nő aki megkérdezi, "és mit szeretnél enni hétvégén?" mint az aki azt mondja, "8 órában dolgozom én is, főzz magadnak!".

Érdekes, anyum is tudott 8 óra munka mellett főzni, nagynéném is, nagymamám is, dédnagymamám is. Persze ők már nem kilencfogásos vacsorát tettek az asztalra, de fura mód nem is az volt az első számukra, hogy intagramra posztolják a marhaságaikat.

Nem kell itt hisztizni, nektek is van egy kazal elvárásotok, jóval több mint egy férfinak. Én csak egyszerűen közöltem, hogy a férfiak többsége szeret enni és szereti, ha egy nő főz.

Bár manapság amikor ennyi férfi él táplálkiegészítőn meg "egészséges" kaján már fene tudja, lehet én vagyok rossz korban tényleg.

Az a pasi is eszméletlen szimpatikus, aki megkérdezi a nőt, hogy mit akar enni.

Nem tudsz elvonatkoztatni a pasik/csajok harctól. Nem kell lerobbanunk és besárkányosodnunk, mint anyáinknak, hála az égnek.

Nincsenek kifogások. Vagyis ugyanazok, mint neked. Nem tudok, nincs türelmem hozzá.

Gyerekként főtt kaját ettem mindig. Anyám os és apám is főzött felváltva. Amikor anyám nem dolgozott, akkor ő főzött. Ez így igazságos volt.

Az én szívemhez is a hasamon keresztül vezet az út, én is szívesebben vagyok egy olyan férfivel aki tud főzni.

Akik az igazságtalanság ellen harcolnak ezen az oldalon, valamiért úgy érzik, fordított esetben már ki nem szrja le az igazságot. Ha egy nőnek van sok f asz elvárása, akkor nekem is lesz. :D micsoda hipokriták gyülekezete. Dobáljátok csak a szart egymásra. :D

Én elhiszem, hogy szimpatikusabb az a nő, aki főz, nekem is szimpatikus, ha egy férfi puszta kézzel felépít egy házat...ámde nem elvárás. Továbbra sem értem, hogy a munkamegosztás mitől kettős mérce és feminizmus.

Egy történet okulásként: édesanyám remekül főzött, 8 óra munka után is, a főzés őt kikapcsolta, és így fejezte ki a szeretetét irántunk. A férje közben a tv előtt döglött szintén 8 óra munka után, mert ő elfáradt. Nagyon értékelte anyám főztjét, mégis megcsalta később. Kettőről tudok de szerintem többször is. Szerintem túl sok szabadideje volt munka után amíg anyám takarított és főzött. De sokszor végig hallgathattam a tiédhez hasonló eszmefuttatásait a modern nőkről akik nem főznek. Úgy látszik, arra jók voltak, hogy csalja velük a feleségét.

"Vagy az ide írogató lányok/nők ugyan mit ettek gyerekként, honnan volt az ebéd?" - Érdekes, az én családomban ezt nem csak anyám és nagyanyáim tudják/tudták megtenni, hanem apám és nagyapáim is. A dédszüleimről keveset tudok, de nem gondolnám, hogy a szüleim és nagyszüleim annyival fiatalabbak lennének a tieidnél, hogy már más szokásokkal éltek volna, ha én 33 éves vagyok...

Ráadásul ha közösen csinálja a pár a házimunkát, akkor több idő jut egymásra is.