Nem éri meg ezen rágódnom és felejtsem el vagy fogjam a betegségére?!

Hónapokkal ezelőtt találkoztam a gyerekkori plátói szerelmemmel.Rengeteget beszélgettünk, kiderült hogy depressziós. Elmondta, hogy szeret annyi év után is és hogy velem képzeli el a jövőjét. Az ezt követő időszakban hol eltűnt napokra, hol pedig az édesapja hívott fel azzal, hogy segítsek neki mert a fia a pszichiáterek előtt még látni akar. Végül hozzám költözött, hátha a segítségemmel túljut a depresszióján. Éjjel nappal támogattam, majd lassan azt vettem észre, hogy függök tőle. A barátaim és a családom próbáltak figyelmeztetni azzal kapcsolatban, hogy mennyire manipulál de nem akartam tudomásul venni. Majd közölte velem, miután sikerült elvinnem orvoshoz, hogy pár napig megpróbálja milyen a régi élete, hátha visszazökken, de visszajön hozzám.Ennek már egy hete. Van, hogy 2 napig nem keres, majd közli, hogy szeret, az ezt követő napon pedig engem hibáztat azért, mert mellettem nem volt produktív. 2 napja nem beszéltünk..Egy normális ember ezt lezárná, de engem zavar az, amit tesz velem. Mikor megkértem arra, hogy küldjön végre el, azt válaszolta, hogy én csak végletekben gondolkodom és nem akarja lezárni. Mondjátok, hogy nem éri meg ezen tovább rágódnom, vagy próbáljak mindent a betegségére fogni?