Akik ronda emberrel vagytok együtt, sosem támadt bennetek kétely, hogy milyen lenne egyszer egy széppel is lenni?

Kérdésem főleg azokhoz szól akik ronda emberrel vannak együtt, annak "belső értékei" miatt. Mert ez idáig rendben, megszerette/elfogadta/megszokta vagy épp úgy gondolta, hogy már jobb úgy sem lesz, jó ez így.

Viszont attól még a ronda ronda marad, élhetik az életük tökéletes harmóniában minden téren... kivéve a szexualitást, mert bizony ugyan el lehet érni minimális élvezetet, ha az ember fia/lánya ronda emberrel van együtt, de azért nem lehet ugyanaz, mint olyannal lenni aki a belső értékek MELLÉ még szép is, jó testű is (egyénenként változó kedvenc alkati és arcberendezési tényezőkkel)

Ti sosem gondolkodtatok el azon, hogy milyen lenne (vagy lett volna) szép emberrel is együtt lenni? Tudjátok, mint mikor valaki Trabival jár, megszereti, sír mikor tönkremegy - de attól még benne lehet, hogy de jó lett volna egyszer egy Mercedes/Volvo/Bentley/Ferrari (egyénenként változó kedvenc) volánja mögött ülni, élvezni a gyorsaságot, a halk suhanást, a fordulékonyságot, amivel a Trabi - bár sokan megszeretik - nem rendelkezik, csak "csühög és püfög" (ami nem "hű de kafa", a keleti kényelmet meg hagyjuk).

Nem marados a kétely, hogy milyen lenne a szeretezés előtt/közben nem egy csúnya arcot látni, azt csókolni, aztán egy csúnya testet ölelni, hanem egy szépet?

Vagy ez olyan, hogy "jobb nem is gondolni rá", és inkább megszokni a Trabant lendületét? Ha pedig véletlenül mégis esélyt kap valami jobbra, akkor lecsapni? Vagy hagyni, mert utána a Trabant elviselhetetlen lenne?

Ez olyan szomorú amúgy. Mindenkinek járna legalább egy szép partner, és nem rögtön egy csúnya.

(Vagy ők eljárnak prostituáltakoz/szertőkhöz?)