Voltatok már annyira bizonytalanok, hogy kivetítettétek a párotokra és ezzel csak folyamatosan romlik a helyzet?

3 hónapja vagyunk együtt a párommal, de előtte 2 hónapig jártunk, szakítottam vele, mert túl gyorsan túl komoly lett (szülők, barátok...bemutatás, mindig együtt alvás, stb), illetve mert az egyetemi vizsgáim, forgalmi vizsga, leadások miatt nagyon stresszes voltam és túl sok volt minden egyszerre. Illetve ekkor egyik barátommal nagyon jóban lettem, mert rengeteget segített egyetemen, nem történt semmi, de ő is befolyásolja valamilyen szinten a döntésem. Lényeg ami lényeg, másfél hónappal később megbeszéltünk mindent, hogy mi vezetett a szakításig, mit kellett volna másképp csinálni, utána egyre gyakrabban találkoztunk és durván 2 hónappal később újra összejöttünk. Eddig nem is volt probléma, de most újra kezdem érezni a terheket, újra vizsga időszak van, szakmai gyakorlatot fogok csinálni nyáron és félek, hogy nem marad elég időm rá és elhidegülünk egymástól. Általában én keresem, mert rengeteget dolgozik és csak éjjel toppan be hozzám, szóval eddig se tudtunk minőségi időt együtt tölteni, ezután meg végképp. A kérdésre visszatérve, nem igazán vagyok biztos ebben az egészben, illetve magamban, hogy ez nekem így jó lesz és minden apróságban a "jeleket" látom, amik a vége felé sodorhatják a kapcsolatot, de ezek mind irracionális gondolatok, a logika igazolja, de mégis bennem van. Ilyenek pl, hogy egyik idősebb lány barátjával nagyon jóban van és van mikor vele találkozik és nem velem, a lány gyakran írja neki, hogy hiányzol, barátom pedig mindig a kutyáját mutogatja, hogy nézzem milyen aranyos. Ez így önmagában tényleg bosszantó, de a lánynak vőlegénye van, viszont depressziós és szinte barátom az, akiben a legjobban megbízik, és mikor a depressziója kiderült barátom külön beszélt erről velem és hogy ez így rendben lesz-e, ha többet találkozik vele illetve ha ilyeneket ír (hiányzol, mikor találkozunk, stb), a kutya pedig tényleg nagyon édes. Szóval okom sincs arra, hogy ez zavarjon. Túlgondolok mindent és ok nélkül bosszantom magam és egy idő után őt is, de az a szerencsém, hogy végtelenül türelmes ember. És erre még rájön az is, hogy ő valószínűleg egy hónapon belül 2 cégnél fog dolgozni, szóval még kevesebb ideje lesz, én pedig júniusban külföldön dolgozok egy hónapig, majd miután hazaérek rögtön másnap egy másik városban megkezdem a gyakorlatomat, ahonnan ingázni fogok minden nap, legjobb esetben is egy hónapig nem látjuk egymást. Szóval épp elég olyan helyzet lesz, amivel meg kell küzdenünk, nem akarom még az én tévképzeteimet is belekeverni. Volt valakivel hasonló? Hogy oldottátok meg?