Barátnőmet, amikor még csak találkozgattunk, megerőszakolta egy ismerőse. Azóta többször találkoztak, elment az illető születésnapjára, együtt jópofiztak egy kisebb társaságban. Velem van a baj, hogy frusztrál, hogy megmaradt a "jó haveri viszony"?

Kislány korában zaklatták családon belül, nem hittek neki, amikor kitárulkozott, a családja nem állt kellőképpen mellette.

A szóban forgó cimbora esetében azt mondja részeg volt, háromszor is nemet mondott, de fizikailag nem ellenkezett, ez a "jó haverja" (ő használta ezt a kifejezést) pedig kapva kapott az alkalmon. Azt mondja történt már rosszabb is, gondolta kibírja.

Arra a felvetésemre, hogy szembesítenie kell a srácot azzal, hogy mit tett -- én a megerőszakolás szót használnám -- és meg kell szakítsa vele a kapcsolatot, mentegetni kezdi és azt mondja, hogy, ha ezt tenné, az nem az ő döntése lenne, de, ha én ezt akarom, megteszi. Védi őt, minden határon túl, meg akarja érteni őt, meg akar neki bocsátani, mitöbb, attól tartok a jövőben is ápolni akarja a "jó haveri viszonyt".

Elmentünk egy pszichológiai konzultációra. Ott azt javasolta a szakember, hogy menjen el egyéni terápiára feldolgozni a zaklatást. Erre ő azt mondta, hogy ő úgy érzi nincs erre szüksége, ezt már feldolgozta. Úgyhogy most úgy állunk, hogy ő nem változtat semmin, én pedig egyéni terápiára járok, mert megőrjít ez a helyzet.

Velem van a baj, hogy ennyire frusztrál, hogy "jó haverjaként" hivatkozik erre a srácra? Velem van a baj, hogy nem értem, miért kell ennek az embernek az érzéseit mindenáron megérteni, és, hogy úgy érzem, az én érzéseim le vannak söpörve az asztalról azzal, hogy "hát, miattad megteszem, de tudjál róla, hogy önszántamból nem így tennék"? Velem van a baj, hogy úgy érzem, teljesen értéktelenné válik a szex köztünk, ha ilyen körülmények között is képes lefeküdni valakivel? Mi lesz, ha egyszer valaki történetesen tetszeni fog neki és megint nagyon részeg lesz? Ilyen és ehhez hasonló kérdések gyötörnek, amiket a további konfliktus elkerülése végett nem teszek fel a barátnőmnek, a pszichológus pedig nyilvánvalóan nem alkothat konkrét véleményt. Bennetek milyen érzéseket ébresztene egy ilyen szituáció? Férfiak és nők véleménye egyaránt érdekel!