Barátnőmet, amikor még csak találkozgattunk, megerőszakolta egy ismerőse. Azóta többször találkoztak, elment az illető születésnapjára, együtt jópofiztak egy kisebb társaságban. Velem van a baj, hogy frusztrál, hogy megmaradt a "jó haveri viszony"?

Át vagy verve. Ha valaki megerőszakol egy nőt, az nem fog haverkodni. Teljesen mindegy, hogy csak szóban tiltakozott. Ti pasik el se tudjátok képzelni, milyen megalázó és lélekromboló az is, ha hagyod magad megdugni, mert a másikat csak a saját élvezete érdekli. Ezt egy exem csinálta, egyszer. Ott és akkor lett ex. Nem fájt, nem volt fizikailag durva, egy sima dugás lett volna, ha én is akarom. De nem akartam. Évekkel később is undorodtam tőle, mikor összefutottunk.

Megint más, ha a csaj mondta, hogy ezt nem illik, nem lenne szabad, de ugyanúgy akarta ő is. Akkor tényleg csak kéreti magát. Ezt szombaton én is eljátszottam a férjemmel. ;) Igaz, hogy lett pár kék folt, de az volt a legjobb szex a héten.

Ugye, érted a különbséget?

Téged a csajod simán csak megcsalt.

Tévhit:D

Erőszakhoz fizikai erő kell, vagy zsarolás.

Ha iszik valaki és mondja hogy neee aztán hagyja magát akkor semmi nincs.

Ha azt mondod nem vagy éhes de azért megeszel 1-2 szendvicset akkor sincs beléd erőszakolva:D

Amúgy meg ezt az erőszakolás dolgot is te találtad ki... amikor annyi volt hogy azt mondta hogy nem közben meg igent csinált.

Szerintem a csaj csak azért jár veled ilyen szarokra hogy megnyugodj. Tudja ő is hogy megtörtént mert akarta, ellenkező esetben nem is beszélne a csávóval ha feljelentést nem is tesz.

Na most jövök én is és egy ismerősöm sztoriját is leírom, hogy néz ki ez akkor, ha nem szakíthatod meg a kapcsolatot, mert akkor a környezet értetlenül áll a dolog előtt és te nem akarsz magyarázkodni, mert magadnak sem mered felvállalni ezt, nemhogy másoknak.

Én rokonnal éltem át ilyet, behatolás és tiltakozás nélküli erőszakot gyerekként, meg se mertem mukkanni, mikor a rangban felettem álló felnőtt férfi fogdosott/izgatott nehogy valaki észrevegye és lecsesszenek miatta, nagyon szégyelltem, pláne, mert nem mertem tiltakozni sem, és még rámfogták volna, hogy akartam, hisz az érintést akaratlanul is élvezi az ember, pedig a helyzettől undorodtam. Kisgyerek voltam még, eszembe nem jutott a szex, kb nem is tudtam róla semmit, nemhogy vágytam volna rá.

Mivel rokonról van szó, akitől nem tudok megszabadulni, a mai napig jópofizunk, pedig már rég felnőtt vagyok. Az évek alatt néha elsüt a múltbéli dologról egy utalást, ilyenkor még felnőttként is ugyanúgy lefagyok, mint anno.. direkt nem keresem a társaságát, nem is utálom nyilvánosan, de úgy viselkedek vele, ahogy elvárják mások. Korábban én is próbáltam megérteni, hisz egy szerettemről volt szó, akivel évekig jóban voltunk, látott felnőni, megosztottam vele a titkaimat, át kellett mennem azon a fázison, mikor mentegettem, hogy szerencsétlen az áldozat, aki nem tehet róla, hogy rám izgult, nem tudott uralkodni magán stb.. de szerencsére pár év alatt elmúlt ez a része a feldolgozásnak.

Egy barátommal ugyanez volt(szerencsére meghalt a molesztáló pasas) csak neki az apja legjobb barátjával kellett évekig jópofiznia, de ő kikerült ebből a helyzetből.

Már nekem is csak pár év szerintem.

Onnan tudja az ember, hogy erőszak volt e, hogy rosszul érzi magát utána. Nem csak arra gondol, hogy hú micsoda marha vagyok, nem kellett volna(mint egyéjszakásnál), hanem arra is, hogy ez nem volt rendben.

Egyébként az engem molesztáló férfi szerint is csak akkor beszélhetünk erőszakról, ha a másik látványosan tiltakozik. Ezt kifejtette társaságban, szóval gratulálok a hasonló felfogású véglényeknek, kívánom, hogy éljetek át olyan helyzetet, aminél tiltakozni sem mertek a félelemtől és szégyentől.

Ja és mekkora majomnak kell ahhoz lenni, hogy egy kistini(kb15 éves)reakcióját teljes értékű felnőtt reakciónak minősítsük(pláne, ha részeg)mikor alatta 2-3 évvel még kisgyerekről beszélne bárki.

Ti nem emlékeztek milyen idiótán és gyerekként láttátok a világot mikor ballagtatok általánosból?

2-3 év alatt nem érik hopp a személyiség, még mind gyerekek fejben, ha testben nem is.

Szerintem továbbra is erőszak volt, csak nem tud továbblépni ezen a fázison. Hány éve van benne?

Én is sokáig azt hittem, hogy túl vagyok rajta(tudok szexelni, normálkorú emberekre izgulok, van orgazmusom, nem jut eszembe minden nap), de nemrég derült ki, hogy a nehéz helyzetekben emiatt reagálok szélsőségesen(vizsgán, kellemetlen ártatlan beszélgetéseknél, ha nem tudok valamit elintézni, rámtör a sírás)A bukástól/tehetetlenségtől való szégyen összefügg a gyerekkori traumám miatt érzett szégyenemmel, eszembe sem jutott, hogy köze van egymáshoz..

Mindenkinél máshogy ütközik ki. Talán, ha rávilagítasz a barátnődnél arra, hogy mi lehet az ő kiütközős dolga, kinyílik a szeme és rájön, hogy segítségre van szüksége.

Ezek a cegén ártatlan kistinik, ja nem.

Az a megdöbbentő hogy szétteszi a lábát, majd utána szívbaj nélkül küldené börtönbe erőszak miatt azt akivel dugott, mert meggondolta magát és lebukott a kis rihe a pasija előtt. Bármikor visszatáncolhat és a jog lehetővé is teszi.

Ha majd megint szorult helyzetbe kerül akkor talán te leszel az akiről azt mondja másnak h megerőszakoltad.

Nem csoda h nem akar szembesíteni,kibukna azonnal h szimplán félredugott és kellett egy terelősztori neked,mert mennyivel jobban cseng ez mint a tény h a nőd egy kétfilléres numera.

Dobd.

Én is gondolkodtam ezen sokat. Kiskamasz koromban anyu munkatársa engem előszeretettel hozott zavarba. Aztán fogdosott... szerencsére eddig jutott.

Én tudom magamról és sokaknál ez lehet, hogy minden élethelyzetre van protokolunk. Egyes dolgok jönnek maguktól. Ha megütnek sírunk vagy dühösek leszünk. Ha megdicsérnek megköszönjük és mosolygunk. Ha ajándékt adnak szintén. Ha megszólnak védekezünk, viszaszólsz vagy elengeded.

De amire sosem készülhetsz fel az a zaklatás. Én kiskoromban elfogadtam, hogy a felnőttek engem védenek ha családtag szeret is. De az egy abszolút hiba a mátrixban amikor egy fél idegen bizalmaskodik veled. Eleinte csak mondott dolgokat amit érzel magadban, hogy nincs rendjén, de nem tudod erre mit kéne reagálj. Hiszen nem olyan nyílvánvaló dolog mintha sértegezne. Amikor arról beszél milyen formás tested van vagy milyen gyönyörű, "markolni való" hajad, az lényegében dicséret, mert nem szid. De nem is érzed magad ettől úgy mintha dicsérnének. Akkor erre hogy kéne reagálni?

Én amikor kezdődik a testi érintkezés. Véletlen simítások, leheletnyi összesimulás. Nem kellemetlen, nem erőszakos, de érzed, hogy nincs rendben. Érzed hogy szándékos, de nem érted a valódi szándékot mert egy mezsgyén van az egész. A véletlen-szándékos, ártatlan-vággyal teli határán egyensúlyozik. Így nem érted ezt hogy kéne le reagálni és megkérdőjelezed az egész helyzetet. Biztos, hogy ez nem csak egy szívből jövő ölelés? Biztos, hogy neki nem csak ilyen a stílusa? És ha szólsz valakinek, akkor mit mondhatnál, hogy véletlen végig cirógatta a karod? Ez annyira súlytalan. Ki gondolnná hogy ez többet is jelent?

Szóval csak egy bizonyosság van: a zsigeri érzet, hogy valami nem jó, nem stimmel.

Most felnőtt nőként már értem a dolgokat. De tapasztalatlan lányként még nem tudtam ezt hova tenni. Értetlen voltam teljesen.

Én is fel akartam menteni azt aki zaklatott. Szerencsére csak tapizott de az is kellően kellemetlen élmény. Először mentegettem majd megharagudtam és féltem tőle.

Egy 17 éves srác volt én 12 lehettem. Egy szakkör kapcsán találkoztunk én voltam az egyetlen lány. Hónapokig zaklatott. Kereste a lehetőséget hogy kettesben maradjunk és megfoghassa a mellem vagy a seggem.

A többiek előtt soha nem csinálta és amellett hogy kellemetlenül érintett szégyeltem volna bevallani. Eleinte úgy próbáltam megoldani hogy figyelmen kívül hagytam. Ha nincs nem fáj alapon. Aztán menekültem próbáltam a többiekkel maradni nem hagytam hogy kettesben maradjunk de ő is alkalmazkodott és így is megtalálta a lehetőséget. Megkértem hogy hagyjon békén de kinevetett. Az edző nevelt fiaként tekintett rá így neki aztán pláne nem akartam szólni habár fenyegettem ezzel a srácot. Ismét azt értem el hogy kinevetett. Úgy éreztem sarokba lettem szorítva. Szólni nem mertem menekülni pedig csak úgy tudtam volna ha abba hagyom a szakkört pedig szerettem és jól ment. Tehát a szakkört otthagyni nem akartam egyrészt mert élveztem a tevékenységet másrészt mert meg kellett volna magyarázni miért döntöttem így visszavágni meg sokáig nem tudtam. Végül megoldottam. A srácnak meghalt az anyja már jó pár évvel azelőtt. Tudtam hogy érzékeny téma és egy megfelelő pillanatban elküldtem az anyjába. Nem voltam benne biztos hogy megüt vagy békén hagy. Nem is terveztem ösztönösen éreztem rá mi fáj neki és a düh vezérelt. Szerencsém volt. Úgy megsértettem hogy nem csak leszállt rólam de otthagyta a szakkört is.

Viszont a mai napig nehezen viselem ha a párom megfogja a mellem amikor épp nem szexelünk. Zavarba ejt és kellemetlenül érzem magam tőle. Egy darab húsnak érzem magam tőle pont mint akkoriban.

Ha azt az elvet alkalmazzuk hogy amennyiben nincs fizikai ellenállás a nő csak kéretik magát akkor engem nem zaklattak csak kérettem magam. Pedig egyszerűen csak nem volt fegyverem amivel visszavágjak.

Tény hogy én se hivatkoztam rá a haveromként, de én is színleltem a többiek előtt hogy nem utálom és nem félek tőle.

Ezek a rohadt férfiak sosem fogják átérezni, amíg meg nem történik velük is.

Olyan ez, mint a körben a kiscsaj. Mikor kimászik a tévéből, sokaknak eszébe jut, hogy fel kéne rugni, hisz kb 15 kiló, de az emberek mégis lefagynak és hagyják, hogy kinyírja őket, pedig egy sem akar meghalni