Komolyan az exemnek kéne neveznem ezt az embert?

A helyzet számomra abszurd, de mindenki más szerint én vagyok az, aki rosszul gondolkodik, ezért írom ki ezt a kérdést.

Történt az, hogy 14 éves koromban rámtalált a nagy betűs tiniszerelem. (Most 30 vagyok) És tartott januártól egészen a nyári szünet kezdetéig. Rám nagyon igaz volt az, amit a nagyokosok szoktak mondani, hogy csak a "szerelem lehetőségébe" voltam szerelmes, nem a fiúba. Persze a srác is tetszett. Pont olyan frizurája volt, mint az akkor kedvenc színészemnek ès volt pár nagymenő dumája. Neki sem voltak mély érzelmei, nagyjából nem tudtunk mit kezdeni egymással, ha egy szobában maradtunk hosszabb időre. (Egyikünk sem vesztette el szerencsére) Amíg tartott az iskola, ez a szerepjáték egy jó szórakozás volt, de a szünet kezdetével mindkettőnknek akadt jobb elfoglaltsága, mint kézen fogva sétálgatni a parkban. Két és fél hónap alatt kétszer kerestük egymást. Egyszer ő engem, egyszer én őt. Szeptemberben odajött hozzám és annyit mondott, hogy szerinte már csak névleg vagyunk együtt. Egyetértettem és itt vége volt. Nem kellett a maradjunk barátok duma sem, mert a "kapcsolatunk" egy barátság szintjét sem ütötte meg. :D

Nekem férjem van és egy elsős kislányom. Ez az ember pedig évek óta együtt él egy nővel, akitől van két ovis gyereke. Kiderült, hogy egy lakótelepen lakunk. Meglepődtünk, beszélgettünk és most lettünk barátok. Csak most, felnőtt fejjel. Kitaláltuk, hogy közösen kezdünk valamit a tömb kertjével. És ebben az akcióban az ő élettársa is benne van.

Szóval ezt elmeséltem ezt a gyerekkori legjobb barátnőmnek, aki szerint nem illik egy "ex pasival" kertészkedni. Elmesélte a húgomnak aki egyetértett vele és bogarat ültetett a férjem fülébe. Most hárman állnak nekem... A férjem persze nem látja át, hogy mennyire komolytalan az egész...