Mit érek egy férfi pénzével, ha nem ő életem szerelme?

Szakított velem a barátom, főként a pénz, együtt töltött idő és lehetőség hiánya miatt. Próbáltam meggyőzni, hogy semmi nem számít, de azt mondta naiv vagyok ha nem látom be, hogy egy kapcsolathoz és úgy általában mindenhez pénz kell. Baj volt, hogy nem tudunk elég időt együtt tölteni, és az elfogyott pénze miatt (különböző történéseknek köszönhetően) elmondása szerint nem tudott és ezután sem fog tudni nekem mindent megadni. Azt szeretné, hogy “boldog legyek és találják egy olyat, aki nála sokkal jobb.” Számomra ő volt a tökéletes és én is neki, de az élet túl sok akadályt tett a kapcsolatunk útjába, nem értem miért.. úgy érzem nem voltam elég megértő vele. Hibás voltam én is. Sokszor nem bírtam elviselni a hiányát és nem épp jól kommunikáltam felé... talán elmartam magamtól örökre ezzel és be kell érnem olyannal, amilyet ő akar nekem, de akit soha nem fogok úgy szeretni, mint őt?

Már késő. Attól félek hogy ilyen csak egyszer adódik az életben és ha ő már nem lehet az enyém, nem találok olyat, akit ténylegesen szeretni fogok és úgy mint őt.

Ma már egy olyan fiú/férfi akinek van pénze, azaz megengedheti hogy külön éljen, elmenjünk helyekre, esetleg még kocsija is van... az egy felfuvalkodott hólyag, sokat képzel magáról és azt hiszi bármit megtehet. Nem tudnék szeretni egy ilyen férfit, ezért félek hogy örökre egyedül maradok, ugyanis be kell látnom hogy bizonyos feltételek tényleg kellenek a kapcsolathoz, még akkor is ha én is dolgozom (egyelőre csak tanulok, egyetemen).

Szerintetek rosszul csináltam, hogy nem tudtam eltűrni minden problémát és ebből sok konfliktus volt? Más férfiak hogy kezelik az ilyen helyzeteket? Én rontottam el?