Mondjak le mindenről a barátom miatt csak hogy többet legyek vele?

21 éves vagyok és pincérként dolgozom. Mindennap van meló valamikor még a hétvégén sem szabad. Idén nyáron(is) viszont szombaton - vasárnap is pörgés lesz. Amúgy a munkám mellett még járok egy nyelv tanfolyamra is. A szabadidőmben még sportolni szoktam. Hetente 4 foci edzésem van. 5órától -8ig általában.

Valamint ha szabit veszek ki vagy van 2-3nap szünetem akkor eljárok kutyát sétáltatni (amiért amúgy pénzt kapok) és menhelyre is szoktam járni.

A barátaimmal nem szoktam nagyon külön programok keretei között találkozni. Az edzésen/edzés után néha elmegyünk valahova,vagy beszélgetünk,beülünk moziba stb.

És a szabadidőmben pontosabban a tanulás/ munka/edzés után a nap végén a barátommal vagyok. Igen, este szoktam vele lenni. Közös albérletben vagyunk 1 éve. Ő is sokat melózik, elvan a barátaival. De nem sportol semmit nem csinál semmi plussz dolgot. Én viszont nem akartam lemondani mindenről. Évek óta focizom,ráadásul elég sokat kell fizetnem ezért, a nyelvtanfolyamot sem szeretném otthagyni és ha néha van időm akkor igenis szeretnék másokkal is találkozni együtt lenni. Én sosem hanyagoltam el a barátomat, elég komolyan állok a kapcsolatunkhoz,nem veszem félvállról a dolgokat,mindig meglehet velem beszélni mindent, nem vagyok gyerekes komolytalan. Úgy érzem a belemet "kidolgoztam" kettőnkért,mindig mellette voltam. Mégis csak azt kapom,hogy az utóbbi időben észrevétele szerint konkrétan 3 hónapja,hogy nem figyelek rá egyáltalán, nem foglalkozok vele, nem is érdekel mivan vele. De én semmiben sem változtam. Kérdeztem mi a baj, ez honnan jött, azthittem valami más gondja van, már megijedtem,de tényleg. És ezután ismét kapom ezt a sok jót,hogy csak a munka,munka,foci,foci meg a barátaim. Holott az elmúlt 2 év 7hónap alatt semmiben sem változtam. Talán annyiban,hogy most pl a tanfolyam miatt kevesebb rá az időm, de ez nem vészes és néha otthon még tanulgatok. Elment a kedvem mindentől. Azt mondta nekem,hogy önző vagyok. Nem is tudom pontosan vissza idézni miket vágott hozzám. Lehet túl reagálom,mégis fáj. Főleg,mert hiába keresem a megoldást erre vagy akarnék változtatni bármin is konkrétan a munkámon kívűl minden(ki) mást elkéne felejtenem. És én sosem kértem olyanra, hogy na akkor kevesebbett legyen a barátaival vagy most ne csinálja ezt és amazt sem,hanem velem foglalkozzon. Inkább örülnék neki,ha ő is találna magának valami elfoglaltságot. Pl ne csak munka,haverok-barátom. Kéne neki egy hobbi. Amit mondtam is,de akkor szerinte ennél is csak kevesebbet lennénk együtt.

Minden este együtt vagyunk. Nem csak otthon döglünk. De nappal is találkozunk az az reggel amikor készülünk. Nekem ez elég, mert legalább nem lógunk egymáson és nem is unom a barátomat.

De mégis ha szerinte én önző,figyelmetlen vagyok és változtatni úgy tudnék,hogy pl ne járjak többet focira az számomra elkeserítő. Ezekszerint nem tud elfogadni? Ne csináljak semmit. Nem tudom mit csináljak,hogy jobban érezze magát. Mivel szerintem nem változtam meg.

21/L 26/F