Én vagyok a hibás, van egyáltalan hibás és ha igen akkor meg kéne szakítanom a kontaktot?

Párkapcsolatban élek, ami jól működik szeretem a párom. Igaz volt egy úgymond kikacsintása de semmi fizikai, és jellemezhetjük egy alkalomnak nem szerelmi viszony, bonyolult de a lényeg, hogy nem klasszikus értelemben vett megcsalás. Túl léptem rajta nagy nehezen. Hatalmas szerelem volt, még mindig nagyon szeretem de nyilván ez hagyott nyomokat. Ettől eltekintve mindent magában hordoz amit valaha is szerettem volna. Minden téren.

Másrészt évek óta tartom a kapcsolatot egy férfival, sosem találkoztunk. Sokat beszélgettünk ilyen-olyan témákról. Volt olyan időszak amikor nem volt senkim és próbáltam nyitni felé, elég híján vagyok a szociális kézségeknek gondolom emiatt nem is vette a lapot. Azóta is sokat beszélgetünk. Vannak kihagyások is, nekem mindig is hogy is fogalmazzak....több mint szimpatikus volt de a csődbe ment próbálkozásom után úgy voltam vele, hogy szeretek beszélni vele, beérem ennyivel. Mostanában nagyon sokat jár a fejemben, MINDEN értelemben. Nem szeretném felrúgni, megsebezni a kapcsolatom de borzalmas ez az érzés.

Jó az önismeretem, erősnek tartom magam, kiállok az elhatározásaim mellett.

Meg kéne szakítanom vele a kapcsolatot mert előbb-utóbb valami lesz ebből vagy csak fantázia és egyáltalán semmi gond ezzel. Bár technikailag a valós alapú fantázia sem fér bele egy kapcsolatba de valahol ez azért mégis más.

Ki mit tenne a helyemben?

A h.lye ribizli vagy kommentekkel ne fáradjatok majd felmondom diktafonra. A segítő, konstruktív válaszokat előre is köszönöm!