Féltékenység vagy nekem van igazam?

NEM, nincs jogod megmondani, kivel beszélhet, mert nem a gyereked, hanem felnött ember.

Ha neked nem tetszik a dolog - habár minden további nélkül lehet síma barátság is, és csak nagyon önbizalomhiányos emberek nem tudnak ilyet elképzelni -, akkor fogod a cuccodat és elköltözöl. De zsarolgatni - "választás elé állítottad háromszor is" - igencsak szánalmas dolog, normál esetben közölheted, hogy mégy, de ennyi.

11-es neki meg nincs joga hülyének nézni! Nincs joga megalázni....aki pedig húzogatja az oroszlán farkát ne csodálkozzon ha oroszlán felébred!

6 év után joga van választás elé állítani és joga van azt is közölni vele, hogy neki ez nem tetszik! Ha a "barátnőnek" ő a legfontosabb ezt megérti és lekoptatja az embert, ha meg nem akkor neki kötelezettsége - nem! nem joga! - nem hülyének nézni és szakítani aztán hetyeghet a családapucival!

"Azért kérdeztem hogy nekem van-e jogom neki megmondani hogy kivel beszéljen meg kivel nem."

Érthető az aggodalmad, sokszor tényleg nagyon nehéz eldönteni hogy egyáltalán szólhatsz-e bizonyos dolgokért, milyen jogon akarod korlátozni a másikat, stb.

De itt azért már valóban többről van szó mint alaptalan féltékenykedésről, birtoklási vágyról, stb.

Ahogy írták korábban, nem tisztel téged annyira, nem vagy neki fontos annyira hogy azért változtasson dolgokon, mert már pl. az a másik kapcsolat (legyen az bármilyen minőségű) túlságosan belemászott az életetekbe és nem mellékesen ez neked lelki fájást okoz.

Mellette még hülyének is néz.

Naponta órákat cseverésznek, de nincs semmi különös vonzalom.... Persze...

De tudod mit? Jó... tételezzük fel hogy tényleg egy jó baráti viszony van. Akkor is, ha szól a párom hogy

"figyelj, engem zavar hogy tőlünk veszed el az időt, és a figyelmedet annak a másiknak szenteled inkább".

Ha szeretem a páromat, de fontos az a baráti viszony is, akkor úgy szervezem a dolgokat, hogy mindkettő kapcsolat működhessen. A barátommal beszélgetek mondjuk munkaidőben, vagy mittudomén, naponta írok neki egy emailt...

De mindenképpen megérteném hogy a páromat zavarja és figyelembe venném ezt.

Tudod, volt nekem is olyan kapcsolatom, ahol én is ezerszer meggondoltam hogy miért szóljak neki. Mikor már nagyon-nagyon túlment a határaimon, csak akkor ültettem le megbeszélni, és akkor is hasonló reakciókat kaptam, azaz úgy hozta ki hogy még én vagyok a hülye, meg vádaskodott hogy én nem fogadom el őt úgy ahogy van és még én lettem a hülye. Csak utólag döbbentem rá, hogy mennyire nem voltam fontos neki, mennyire semmibe vett, mennyire nem tisztelt. És egyáltalán nem én voltam a hülye, csak elhitette velem.