Lépjek túl rajta, vagy árnyékolja be ez az egész életünket?

A párommal 3 éve vagyunk együtt, esküvőt, gyerekeket tervezünk, de nagyon bánt, hogy a kapcsoltunkból 2 évig szinte végig hazudozott nekem. Nagyon sokat beszélgetett más lanyokkal, volt, akivel találkozott is, engem pedig szédített a 18 éves fejemmel. Még könnyebb volt neki, amíg egyetemen voltam. Mindig kimagyarazta magát, de úgy, hogy a végén még én kértem bocsánatot. Többször kaptam el, hogy mások hívják, vagy írnak neki, de mindig kitalált valamit. Kb egy éve nagyon rossz időszakunk volt, rettenetesen bánt velem, szakítani akartam, megcsaltam. Akkor megbocsátott, de utána is többször beszélt másokkal, ezt pedig azzal magyarázta, hogy az egoját annyira leromboltam, hogy muszáj volt építse, de neki nem számított semmi. Tudom, hogy a megcsalás nem megoldás, de azóta bármit tesz, mindenre azt mondja, hogy én hallgassak, mert megcsaltam, ha én valamit nem úgy csinálok, ahogy neki tetszene, akkor is megy a cirkusz. Nagyon szeretem, de ez nem mehet, míg a világ. Eldöntöttem, hogy addig nem leszek a felesége, amíg mindent el nem mond. Azt mondta, ne rágódjak a múlton, mert akkor még nem tudta, hogy együtt leszünk és akkor neki így jó volt, és nem gondolta, hogy ennyire komoly lesz. Most erzem, hogy szeret és mindent megtesz ertem, de nem bírom elviselni, hogy 2 évig hülyének nézett. És hol beszélünk nagy múltról? 1 éve még vígan udvarolt másoknak, a kapcsolatunkból 2 év hazugság volt. Ezt kéne elfogadjam azért, mert megcsaltam? Bárhogy próbálom megbeszélni, mindig én leszek a hibás és nem tudom, mit tehetnék, de nagyon fáj. Azóta nem beszél senkivel, mióta azt mondtam, hogy elhagyom, ha még egyről tudomást szerzek. Az a baj, hogy én mindig tökéletesnek láttam a kapcsolatunkat és most veszem eszre, mekkora hazugság volt az egész. Egyébként nem a kocsival és lakással, vagy pénzzel fogott meg, mert nincs neki. Én Tényleg őt szeretem.