Meg lehet menteni ezt még? Mi az a pont ami már azt jelzi, hogy nem lehet megmenteni a kapcsolatot?

A barátommal rajtunk kívül álló okok miatt nem tudtunk eleget együtt lenni, pedig már lassan egy éve vagyunk együtt. Nagyon hosszú és komplex dologról van szó.. amit ide nem lehet összesűríteni. Annyi a lenyeg, hogy ők a családjával (szüleivel) építkeznek... jelenleg nincs munkás, ott hagyták őket és valamennyi pénzt is loptak tőlük. Állnak a munkálatok és nincs elég pénzük a folytatásra, ezért a barátom egyfolytában dolgozik, emellett egyetemre jár és az albérletet is fizetnie kell, habár azt a szülei állják, nem engedik neki hogy fizesse. Ideje nulla és teljesen maga alatt van, sajnos sok veszekedesunk van és volt emiatt, amivel úgy érzem elrontottam teljesen a dolgokat... nem bírjuk elengedni egymást, de eljutottunk már arra a szintre hogy nem tudjuk hogyan tovább. Eddig úgy volt hogy kitartunk de egyre rosszabb minden, nekem köszönhetően főleg. Legutóbb szakítottunk majdnem, azt mondta hogy már nem bírja és látja ez nekem is mennyire rossz ezért nem akarja elvenni a fiatalsagom, és nem akar nekem rosszat, az lenne a legjobb ha külön lennénk, de kozben meg annyira szeret hogy képtelen elengedni és azt mondani, vége. Az a baj, hogy sok sérelem is érte részemről, mérgemben olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amit nem gondoltam komolyan. És ő sokszor mondta hogy erősen gondolkozzak el magamon meg az egészen. Szerintem emiatt is sok mindenben már nem úgy állunk egymáshoz, annyit veszekedtem vele ( tudom hogy nem kellett volna) hogy kissé elhidegultunk, nem működik és soha nem is működött rendesen a kommunikáció. Egyszerűen egymással képzeljük el az életünk de nem látunk kiutat. Én nem akarom, hogy vége legyen, de nem tudom a megoldást és hogy mit tehetnék, mert ha biztosítom arról hogy mellette vagyok, támogatom, az sem elég... attól még szar a helyzet ugyanúgy és látom, hogy egyre mélyebbre süllyed a mocsárban. Az sem segít, hogy túl kötelességtudó és otthon mindenben rendelkezésre áll a szüleinek.. kb én vagyok az utolsó a sorban, velem van a legkevesebbet de azt mondja, hogy ez őt bántja a legjobban, ahogyan az is hogy nem tudja megadni nekem azokat a dolgokat, amiket korábban megtudott volna, hiába mondom hogy ez engem nem érdekel.. ő sérelmezi hogy nem tudunk utazni menni, nem tud ezt meg azt venni stbstb..

Én azt gondoltam, hogy egy kapcsolat a kitartásról szól és hogy bármi legyen, egymás mellett marad két ember ha szeretik egymást. Neki is mondtam ezt és erre az volt a válasza, hogy nem, arról a házasság szól és ideális esetben nem akarja hogy nekem az ő gondjait kelljen hallgatnom nap mint nap és várnom kelljen rá. Mégis amikor utoljára találkoztunk, és elakartam köszönni tőle egy sziával örökre, nem engedett...

Mi a véleményetek? Van értelme?