Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meg lehet menteni ezt még? Mi az a pont ami már azt jelzi, hogy nem lehet megmenteni a kapcsolatot?
A barátommal rajtunk kívül álló okok miatt nem tudtunk eleget együtt lenni, pedig már lassan egy éve vagyunk együtt. Nagyon hosszú és komplex dologról van szó.. amit ide nem lehet összesűríteni. Annyi a lenyeg, hogy ők a családjával (szüleivel) építkeznek... jelenleg nincs munkás, ott hagyták őket és valamennyi pénzt is loptak tőlük. Állnak a munkálatok és nincs elég pénzük a folytatásra, ezért a barátom egyfolytában dolgozik, emellett egyetemre jár és az albérletet is fizetnie kell, habár azt a szülei állják, nem engedik neki hogy fizesse. Ideje nulla és teljesen maga alatt van, sajnos sok veszekedesunk van és volt emiatt, amivel úgy érzem elrontottam teljesen a dolgokat... nem bírjuk elengedni egymást, de eljutottunk már arra a szintre hogy nem tudjuk hogyan tovább. Eddig úgy volt hogy kitartunk de egyre rosszabb minden, nekem köszönhetően főleg. Legutóbb szakítottunk majdnem, azt mondta hogy már nem bírja és látja ez nekem is mennyire rossz ezért nem akarja elvenni a fiatalsagom, és nem akar nekem rosszat, az lenne a legjobb ha külön lennénk, de kozben meg annyira szeret hogy képtelen elengedni és azt mondani, vége. Az a baj, hogy sok sérelem is érte részemről, mérgemben olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amit nem gondoltam komolyan. És ő sokszor mondta hogy erősen gondolkozzak el magamon meg az egészen. Szerintem emiatt is sok mindenben már nem úgy állunk egymáshoz, annyit veszekedtem vele ( tudom hogy nem kellett volna) hogy kissé elhidegultunk, nem működik és soha nem is működött rendesen a kommunikáció. Egyszerűen egymással képzeljük el az életünk de nem látunk kiutat. Én nem akarom, hogy vége legyen, de nem tudom a megoldást és hogy mit tehetnék, mert ha biztosítom arról hogy mellette vagyok, támogatom, az sem elég... attól még szar a helyzet ugyanúgy és látom, hogy egyre mélyebbre süllyed a mocsárban. Az sem segít, hogy túl kötelességtudó és otthon mindenben rendelkezésre áll a szüleinek.. kb én vagyok az utolsó a sorban, velem van a legkevesebbet de azt mondja, hogy ez őt bántja a legjobban, ahogyan az is hogy nem tudja megadni nekem azokat a dolgokat, amiket korábban megtudott volna, hiába mondom hogy ez engem nem érdekel.. ő sérelmezi hogy nem tudunk utazni menni, nem tud ezt meg azt venni stbstb..
Én azt gondoltam, hogy egy kapcsolat a kitartásról szól és hogy bármi legyen, egymás mellett marad két ember ha szeretik egymást. Neki is mondtam ezt és erre az volt a válasza, hogy nem, arról a házasság szól és ideális esetben nem akarja hogy nekem az ő gondjait kelljen hallgatnom nap mint nap és várnom kelljen rá. Mégis amikor utoljára találkoztunk, és elakartam köszönni tőle egy sziával örökre, nem engedett...
Mi a véleményetek? Van értelme?
Azt a fél szobát, amit bérel, az egyetem miatt bérli hogy amikor Pesten van, tudjon hol lenni, mert elég messze lakik innen. A szüleinél nem tudunk lenni mert kicsi a hely, azért kezdték el az új házat. És neki az volt a nagy álma hogy majd oda visz és ott mutat be (nem mutatott még be mert szégyelli a kis lakásukat és hely se lenne ott aludni stb), én sem mutattam be mert szerinte úgy lenne jó ha először ő tenné meg.
Akkor tudnánk esetleg összeköltözni, ha keresnék... de én is egyetemre járok, elég nehézre, ami mellett nem tudok munkát vállalni, majd csak nyáron. Ja és én is a szüleimmel lakom.
7. vagyok. Nagyon sajnálom, hogy így van. Nem igazán tudok mit tanácsolni, talán csak azt, hogy ha tényleg szeretitek egymást, akkor beszéljétek meg, hogy a nehézségek ellenére vártok egymásra, és az időre amikor már együtt lehettek. Tisztázzátok, hogy ez egy átmeneti állapot, ami mindkettőtöknek nehéz, és próbáljatok olyan megértőek lenni egymással, amennyire csak lehet. Kérjetek bocsánatot az egymás fejéhez vágott bántásokért, és kezdjetek mindent elölről. Jusson eszetekbe, mennyire szerettétek és akartátok egymást az elején. És bízzatok benne, hogy el fog jönni az ideje annak is, amikor már testileg is együtt lehettek.
Addig is azt tanácsolnám a barátodnak, hogy ő mint férfi, próbálja olyan irányba terelni a dolgokat, hogy ez minél előbb megtörténjen, és mindkettőtöknek könnyebb legyen. Neki kellene lejjebb adnia az elvárásaiból, és megérteni, hogy ahhoz, hogy együtt tudjatok lenni, fizikailag is közel kell lennetek egymáshoz. Erről mindenképp beszélnék vele a helyedben.
7. Az a baj hogy ő ezt nem átmeneti állapotnak látja, pont ezért fél. De igazad van mindenben és abban reménykedem, hogy ha szeret, nem tud elengedni... aki a másiktól megtud válni, az nem is szerette/kötődött hozzá igazán. És köszönöm a válaszokat és a biztatást! :) nektek is kitartást a feleségeddel, mert ti legalább már összekötöttétek az életetek és ha együtt kepzelitek el, minden lehetséges. Ez a legfontosabb.
Utolsó, igen, én is azt bánom legjobban hogy bantottam... rosszul kezeltem az egész helyzetet, tapasztalatlan vagyok ebben és gyerekes, talán meg sem erdemlem. De szeretem és nem akarom bántani már, csak úgy érzem hogy késő..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!