Tönkretettem a családját? Hogy javítsak ezen a helyzeten? A gyerekei hiányát mivel enyhíthetném?

Szeretői státuszban voltam 2 és fél éven át. Most hanyagoljuk a k..vázást, r..bancozást, mert én is tudom, hogy ez nem volt tisztességes, nem így kellett volna ezt intéznünk. De már megtörtént, a jelenlegi helyzetre szeretnék megoldást.

A párommal december vége óta élünk együtt, mikor a felesége elköltözött a gyerekekkel vidékre, mondta, hogy szeretné, ha ideköltöznék. Azt hittem, hogy minden rendben lesz és az elején nem is volt semmi gond, de az utóbbi 3-4 hétben minden elromlott, úgy érzem... A gyerekei a mindenei, és én ezt el is fogadom, nem akarnám soha, hogy válasszon köztem és köztük, vagy hogy ne foglalkozzon velük, ne költsön rájuk. Semmilyen ellenérzésem nincsen velük kapcsolatban, az sem zavarna, ha péntektől vasárnapig itt lennének. Viszont az anyjuk ezt nem engedi, sőt, egyáltalán nem beszéltek az apjukkal hetek óta. Még kicsik (3 és 5 évesek), szóval saját telefonjuk nincsen, hogy bármikor beszéljenek egy fél órát akár az apjukkal. Ráadásul messze is laknak (másfél/2 óra az út autóval), így az sem működik, hogy elhozza őket óvoda után kicsit, vagy ő viszi őket reggel. Ezt egyre nehezebben viseli a párom, ingerültebb is és a legapróbb dolgon összekapunk, vagy megsértődik.

Utána persze lenyugszik és megbeszéljük, bocsánatot kér, de régebben sosem voltak ilyen vitáink. Ráadásul látom rajta, hogy nem boldog. Alig nevet, nem az az életvidám férfi, akibe beleszerettem.

A válásukba, a feleségével való kapcsolatba nem akarok beleszólni, meg mikor el is mondja, hogy mi van, akkor is próbálom megnyugtatni, hogy majd úgyis rendeződik ez, a felesége is megnyugszik majd és nem fogja tiltani tőle a gyerekeket. Viszont erre jelenleg elég kevés esélyt látok, a nő nagyon haragszik rá/ránk és elég labilis is lett.