Szakítsak a párommal, mert jobb lenne neki nélkülem?

Mentális beteg (GAD/szorongásos zavar, pánikbetegség, szociális fóbia, depresszió, ezek miatti pszichoszomatikus tünetek) vagyok kisgyerekkorom óta, 10 éve folyamatosan járok pszichiáterhez és kisebb-nagyobb megszakításokkal gyógyszert is szedek. Kórházban szerencsére nem voltam, mióta együtt vagyunk (3 év lassan), sőt, volt, hogy egész jól voltam, dolgoztam, tanultam, de most pár hónapja megint rosszabbra fordult az állapotom. Ő idősebb nálam és már régóta dolgozik, tervei vannak, én pedig a problémáim miatt nehezen jutok előre a tanulmányaimmal, munkával. Harmadszorra futottam neki tavaly az egyetemnek, de csak levelezőn tudom csinálni és 4 munkahelyen próbáltam ki magam, de egyiket sem bírtam hosszú távon.

Érteni nem ért meg sajnos, de amennyire tőle telik, támogat. Szüleim viszont azt tanácsolják, kíméljem meg őt magamtól, mert amin ők keresztül mentek miattam 21 év alatt, nem kívánják senkinek.

Egyébként otthon/ha nála vagyok, akkor általában minden rendben. A fő nehézségek például, hogy nem mindig lehet velem programot szervezni, éjszaka sokszor nem tudok aludni, és ha utcára kell mennem, néha extrém módon szorongok.

Annyi előnye származik ebből a páromnak, hogy ő szerintem már beteges módon korlátozó és féltékeny, így valamennyire jól jön neki, hogy nincsenek barátaim és nélküle szinte sehova nem megyek.