Életkezdési krízist együtt, vagy külön-külön könnyebb megoldani?

Megihletett az előbb egy kérdés? :)

Ha már együtt vannak és egyébként jó a kapcsolat, akkor felesleges emiatt szakítani.

De ha meg nincsenek együtt, akkor én is úgy látnám, ahogy a második. Először külön-külön menedzselni az életüket, és később meg egymásra találhatnak.

A másik nem ismeri a segíteni szó jelentését és a pszichológiai hátterét a két elme egymás felé irányuló jó vágyásának.

E esetben természetesen az első gondolja jól.

Szakítás vagy közelebb kerülés irreleváns. Amíg segítik egymás, közelebb fognak kerülni, főleg pánikkorszakban.

Voltam ilyen helyzetben. Nagyon borúsnak láttam mindent. Vele ez fokozódott, nem bírtam megbírkózni a helyzettel, szakítottam. 2 hét sem tekt el és elkezdett borzalnasan hiányozni. Megfordult bennem minden, rájöttem, hogy egy a sorsunk, nem is akarok senkit. Ráírtam hogy megbántam, hogy hülye voltam. Beláttam hogy neki volt igaza, aztán belekezdtünk ismét. Nagyon hamar össze is költöztünk és jobb lett minden. Hamar megtaláltuk a kiutat. Megtaláltuk az utunkat. Jegyben járunk, ősszel lesz az esküvőnk.

Igazából nem bántam meg hogy szakítottam, szükségem volt rá, hogy észheztérjek.

Ha a kérdés nem elméleti, akkor maradjatok együtt, közösen minden sokkal könnyebb!