Nem tudom hogy hogyan érezhet a párom, miért csinálja azt amit? Csak egyszerűen ilyen típus vagy én szúrok el valamit?

Ez elég hosszú lesz. Ádámtól ,Évától kezdve szóval megköszönöm annak aki ezt elolvassa és rendes választ add.

Szóval! A párom és én 6 éve vagyunk együtt. Mind a kettőnknek ez az első kapcsolata. 16 évesen ismertük megy egymást. Nekem szerelem volt első látásra. Sokszór láttam őt a buszmegállóban suli előtt és azonnal úgy éreztem hogy ismerem , végül a bátyámmal közös barátunknál találkoztunk elsőre . Olyan volt mit hogy ha egy régi baráttal találkoztam volna újra. Azonnal megtaláltuk a közös hangot. Nagyon sokat beszéltünk és találkoztunk utána és egy hónap múlva össze is jöttünk.

Az első 1-2 hónap nagyon jó volt. Mindig meglepett valamivel és nagyon jól éreztük magunkat , majd szépen lassan kezdett minden kisiklani :( Rátett az is hogy majd 70 km-re laktunk egymástól és sokszor csak suli utána találkozhattunk 1-2 órára. Utána jöttek a barátai. Én az enyémekkel tudtam találkozni, mindig úgy osztottam az időmet de az ővéi nagyon féltékenyek lettek mert nincs ott mindig és kevesebbet ment el velük bulizni. Egy idő után nagyon sokat veszekedtünk emiatt és később sokszór megkaptam hogy miattam elveszti a barátait holott én soha nem kértem hogy miattam mondjon le bármiben programot is. Nagyon sokat ilyent le is nyeltem. Pl. egyszer elrohant egy randinkról mert a haverja ingyen piát intézett. Mikor el tudtam menni hozzá elrángatott diszkóba vagy számomra idegenek bulijába. Soha nem lehettünk együtt és ilyenkor mindig egyedül hagyott. A szülei németben élnek és az volt a tetőpont amikor elvitt oda 3 hétre és többször is egyedül hagyott egy olyan lány miatt akit állítólag ki nem állhat. Ha ő ott volt én nem léteztem és ezen az anyja sem könnyített. Minden áron azt próbálta belé sulykólni hogy szakitsunk.

Mikor már nem bírtam tovább kitálaltam neki mindent és ő sírva kért bocsánatot. Nagyon rosszul éreztem magam mert nem akartam annyira megbántani.

Egy ével később az én családom is kiköltözött Németországba de én és a bátyám még maradtunk 3 hónapot hogy befejezük a tanévet. Átköltöztünk Szegedre egy panelházban így égy kicsit közelebb laktunk egymáshoz és többet is volt nálunk. Szinte együtt éltünk de egy idő után ez is vitákba torkollott. Arra jutottunk hogy adunk maguknak időt nyárig és ha nem megy akkor szakítunk. Nagyon sokat hazudozott ezidő alatt de valahogy még is együtt maradtunk.

A suli végén mi is kimentünk németbe. Egy utcára lakott csak tőlünk még is az első időkben alig láthattuk egymást a szülei miatt. Mikor már végleg eltíltottak minket a szülei átköltözött hozzánk. Minden jól ment, de csak egy ideig... karácsony előtt elkezdett furcsán viselkedni majd másnapján azt mondta hogy átmegy egy kicsit a szüleihez , de nem jött vissza. Nem tudtam mi történt. Nem értem el és mindenről letiltott. Anyum elérte a szüleim de csak leszóltak hogy rossz hatással vagyok rá és nem akar többet látni. Próbáltam a barátaitól megtudni hogy ők tudnak e valami pontosat de csak 1 állt velem szóba. Azt mondta hogy elege lett belőlem és azért ment el így mert hogy ha látja hogy sírok negsajnál.

Eltelt 9 hónap majd rámírt hogy el szeretne mindent mondani mert nem bírja tovább. Találkoztunk is nem sokkal utána és elmondta hogy a szülei folyton zsarolták hogy mindig miatt veszekednek és elválnak. Már másnap vissza akart volna jönni de gerinctelen el érezte magát égy hogy nem érdemel meg. Sokszor volt a házunk felé és egy időben ivott is de ha meg tudok neki bocsájtanom szeretne újra velem lenni még ha csak barátként is. Belementek mert nagyon hiányzott. Mint ha egy részem tűnt volna el. Nem tudom lehet csak azért mert ez volt életem első kapcsolata.

Egy hónapra rá megint együtt voltunk. Az anyja megint kezdte volna amit régen de akkor már kiállt kettönkért. Nagyon sokszor visszajöttek nálam a régi sérelmek de ennek ellenére is jól meg voltunk. 2 éve elkeztdtünk suli mellett dolgozni és összeköltöztünk , majd egy idő után megintmegint kezdődtek a hazudozások, a titkolózás. Mindig a hátam mögött szervezett és miután haza ment magyarba mindig furán viselkedett. Megint egyre többet vesztünk össze és egyszer annyira dühös kert hogy szétverte ököllel a tv-t. Ő amúgy egy nagyon nyugodt ember és az volt az első alkalom hogy mérgesek láttam. Ha összevesztünk is mindig zokogott.

Egy idő után elértünk oda hogy mind a ketten magunk mögött hagyjuk a régi sérelmeket és ő sem hazudozik már , (Annyit) de helyette elkezdett egyre gyerekes ebben viselkedni . Sokszor mint ha egy kisgyerek lenne. Ami fontos azt nem veszi komolyan . Rengeteg munkahelyére elrontott. Ilyen téren csak egy pár hónapja nőtt fel , de minden már borzalmas. Sokszor egyszerűen már nem tudok férfiként nézni rá a viselkedése miatt. Nem érzem az hogy biztos jövőnk lehetne így vagy rendes családunk.Nem tudom hogy ez az állapot változni fog e nálla vagy én várok el túl sokat?? Ha őt kérdezem szerinte nincs semmi hibám amit nehéz elhinni.

Ha valaki van/ volt ilyen kapcsolatban szerinte érdemes e ezt így folytatni?? Lehet e ily jövôje a kapcsolatunknak??