Szerintetek miért hűtlenek egymással az emberek?

Az egyik vàlaszoló tökéletesen leírta...Megadhat mindent egy ember is kivéve az újdondág varázsát. Lehet én is pár éven belül ráunnék a másikra. Független attól,hogy szeretem és minden téren kielégít rendben van a kapcsolatunk...egy valami bibi lesz. Ez a megszokás,hogy "unalmassá" válik a másik. Az is igaz,hogy a hűség inkább döntés kérdése. Ez nem egy tulajdonságunk. Szóval lehet úgy élni,hogy szereted a másikat,jó a szex jó minden boldog vagy,de saját magadnak hazudsz...mert a párod kevésnek bizonyul. Őt már kiismerted, tudod minden szokását, kiszámítható nincs semmi újdonság semmi izgalom. Vele maradsz és nem csalod meg. Vagy megcsalod,mert másra vágysz a harmadik opció,hogy szakítasz vele mielőtt félre...és más iránt kezdesz érzelmeket táplálni.

Én addíg lennék a másikkal amíg mindkettőnknek jó. De ha elkezdek csúnyán mondva...rá unni a másikra akkor szakítok vele. Megcsalás nem az én stílusom. Volt már 5 éves kapcsolatom,de a harmadik év vergődés volt sokszor. Unalmasnak tartottam a páromat. Kevés volt. Minden megszokott az életben,ismerem,nincs izgalom,várakozàs, szerelmes pillantások,nincs akkora fellángolás olyan intenzív érzés,nincs akkora vágy ami erősen tombol bennünk. Mert már ismertem a barátomat. Ment a bőgés, térden csúszva könyörgés..de akkor is dobtam őt. Kicsit megviselt,de nem akarok megöregedni olyan ember mellett aki unalmas.

Most az az elv, hogy mindent a szerelem, a testi örömök és a vágy irányít.

Ezért lett természetes, hogy kilépsz a kapcsolatból, mikor elmúlt a rózsaszín köd. Jöhet az új!

Csakhogy a kapcsolatoknak is megvan a saját életciklusa. A kezdeti izgalom el fog múlni.

Egy darabig nincs is ezzel probléma.

A probléma ott kezdődik, mikor ezekre a múló pillanatokra épít valaki egy életet: házasságot, gyerekvállalást. Ezek meg ugye nem 2 évre szólnak. Viszont a boldogság kék madara elröppen, jönnek a dolgos hétköznapok, és baromira nem úgy néz ki, mint a romantikus lányregényekben. Akkor elkezd vergődni, hogy ő boldogtalan. És innentől a társadalom többsége szerint jogos igény a boldogság keresése, bármi áron. Félre is léphet.

Pedig az élet sem erről szól. Gyakorlatilag nem létezik tartós boldogság érzet.

A házasság és a gyerekvállalás célja végképp nem ez.

Valahogy mégis jó ok mindig mindenre: nem vagyok boldog, boldog akartam lenni, mellette boldog vagyok, stb.

Az elégedettség, kényelem, anyagi biztonság, biztos családi háttér, a gyerekek boldogsága: ez mind semmi. Aki ezért dolgozik a kapcsolatán, az "megalkuvó". Egyetlen cél, hogy repkedjenek a kis pillangók a gyomorban meg beinduljon az ágyéki vérkeringés. Ezt kergeti mindenki egy életen át.