Lányok. Ti tényleg nem értitek, hogy mi azzal a probléma, ha egy kapcsolatban nekiálltok új fiúbarátokat gyűjtögetni?

Akkor áruld el kérlek, mi a baj ezzel? Szerintem a jó ízlés és az illendőség határain belül teljesen rendben van, hogy vannak férfi barátaim. Ha egy férfit barátként engedek az életembe, akkor tisztelem annyira őt is, hogy:

- nyíltan tisztázom a helyzetet, és nem hagyom, hogy többet reméljen.

- nem viselkedek úgy a jelenlétében, mintha a nője lennék, értsd: nem karolok belé, nem puszilgatom, nem bohóckodom. Ez mind nem csak az én páromra lenne sértő, hanem az ő barátnőjére is. Érdekes, arra soha senki nem gondol, hogy ha egy nőnek van férfi barátja, az a férfi ugyanúgy élhet kapcsolatban. Nekem ez az ami furcsa! Két férfi barátom van, az egyik már házas. És a feleségét is barátomnak tartom. Biztos velem van a gond ..... :D

9 és 10-es válaszoló: szeretnék én olyan pasit, aki elfogadja, hogy egy szem fiúbarátom van, akivel napi/heti szinten beszélek és nem zavarja :D

Én újakat nem gyűjtök, de szeretném, ha azt az egyet elfogadná a párom, aki van, mert egy kapcsolat miatt sem szakítok meg baráti kapcsolatokat, hiszen ez a barátság a sráccal 6 éves - gimi eleje óta -, a kapcsolatom meg kezdetleges, tehát nálam evidens, hogy nem fogom hanyagolni a barátaimat - tök mindegy milyen nemű az a barát - egy kapcsolat miatt.

Ezt vajon van férfi, aki megérti?

13: Egy csomó férfit ismerek, akiknek szintén természetes hogy akármilyen nemű baráttal találkozik a barátnője. És ami azt illeti egy csomó nőt is, csak nekem véletlen pont elég birtokló barátnőim voltak, akik nem, vagy nem nagyon barátkoztak férfiakkal.

Ha a mostani párjelölted féltékeny típus, akkor egy valamit még mindig tehetsz: rögtön a kapcsolat elején hozzászoktatod, hogy van hímnemű barátod is. Így nem éri meglepetésként később, és az elején jóval könnyebb elfogadnia, hiszen még nem is igazán vagytok kapcsolatban.

Én sem szakítanám meg a kapcsolatot a nőbarátaimmal. Egyszer megtettem, de nagyon rosszul éreztem magam utána. Arról nem beszélve, hogy a barátok akkor is megmaradnak, ha esetleg majd a mostani párom szóba se hajlandó állni velem.

15: Minden szavaddal egyetértek, és köszönöm, hogy megerősítettél abban, hogy nem vagyok ezekkel a dolgokkal egyedül. :)

(#13 válaszoló)

Ahh.. annyira lenéző amikor valaki azt mondja hogy “eszembe se jutna megszakítani a többéves baráti kapcsolatot holmi kis szar még egyelőre rövidke párkapcsolatért”

ez igen... ha ilyet hallanék a páromtól, vagy tudnám hogy így viszonyul hozzám, akkor nem is akarnám hogy a rövidből hosszú legyen. 😁

belegondoltatok amúgy abba, hogy ez hogy hangzik a másiknak? ez így mi, rá nézve? szóval szerintem itt az arcokból egy kicsit vissza lehet venni, mert ahogy látom bőven van miből.

17: Abban az esetben, ha tudja, hogy van egy több éve tartó barátság köztem és egy fiú között, de hisztizik, féltékeny és nem fogadja ezt el, akkor ne haragudj, nem a nagy arcom miatt - ami nincs - fogom azt mondani, hogy nincs helyünk egymás mellett, hanem azért, mert vannak határok. Egy több éves barátság kontra alakuló kapcsolat/1-2 hónapos kapcsolat nem ugyanaz. Soha nem mondanám azt, hogy "egy semmitmondó kapcsolatért" nem dobom el a barátom. Kettőn áll a vásár. Ha elfogadja, akkor oké. Ha nem fogadja el, de megpróbálja, az is oké. Ha nem fogadja el és hisztizik mellé, az már nagyon nem oké.

Érett felnőtt emberek tudjanak elvonatkoztatni bizonyos dolgoktól véleményem szerint.

17: ugyan nem voltál elég nyílt, hogy konkrétan megszólíts, de nyilván rám is vonatkozik az arcból visszavevés.

Bár idézőjelbe tetted, senki nem mondott itt olyat, hogy a rövid párkapcsolatot nem értékelnénk. Nagyon is értékelem, és minden páromat utólag is nagyon becsülöm. Kire ezért, kire azért nézek fel. De ha egy barátnőm elkezd folyamatosan nyomni, hogy, persze tarthatok én kapcsolatot bárkivel, csak most az egyszer ezért meg ezért inkább 7 napot töltsek vele a héten, ne 6-ot, máskor meg pont amazért, és végül valahogy minden egyes alkalommal és minden egyes ember ellen van valami kifogása, akkor két dolog történik. Egyrészt az az érzésem lesz, hogy zsarol, nincs is tekintettel rám, nem érdekli, hogy nekem mire van igényem. Másrészt ez arra utalhat, hogy nagyon távol állunk gondolkodásmódban, ami sose vezet jóra, ezért valamilyen szinten kiábrándulok.