Az nagy baj ha szerelmes vagyok a haveromba? (fiú vagyok)

Ha fiú a haverod, akkor ez még eddig nem baj, csak szenvedés neked.

A probléma inkább az, gondolom, hogy hogyan tovább?

Magaddal beszéld meg először, hogy ez pillanatnyi állapot, esetleg csak épp túlpörgött baráti szeretet, vagy úgy véled tartósan fiú párti vagy.

Az élet nem arra való, hogy szenvedj, mert rövid és csak egy van belőle, nincs ismétlés. De nem árt okosan hozzá állni, mert alkalmasint a társadalom -illetve annak felettébb okos tagjai- belerondíthat az életedbe.

A haverodat Te ismered. Amellett, hogy elmond neki, szólnak érvek. Az egyik, hogy a szerelem csodás dolog. A másik, hogy minden bizonnyal észleli a "zavart" kettőtök kapcsolatában, és bölcsebb, ha tőled tudja meg. A legegyszerűbb formában, mert az a legkönnyebben emészthető. Ha elég értelmes ember, a legrosszabb, ami történhet, hogy udvariasan azt mondja neked, ez nem megy haver. És ezen kívül más nem is történik, haver marad, amíg te fegyelmezed magad. Az lehet, hogy kicsit változik a viselkedése, de majd igazodik az is.

Ellene is van érv. Olvashattad néhány hozzászólásban a reakciókat... Ha a haverod nem elég "értelmes" (ezt nem ragozom) akkor belerondítás következik az életedbe. Kemény dolognak ígérkezik. Ha ez utóbbit tartod valószínűnek, akkor máris kerüld, mert rá fog jönni, vagy kiszúrja egy kivülálló.

Egy dologban biztos vagyok. Ha nem úgy élsz, mint ami vagy, nagyon keserű életed lesz. És sajnálom, de ebben a világban (országban) akkor is lehet rossz életed, ha vállalod.