Mire gondolnátok ebben a helyzetben?

A barátnőmmel(17éves) 3 hónapja vagyunk együtt..szeretem, elmondása szerint ö is engem(bár ezt nem mindig érzem h boldog velem).

kb 1 hónappal ezelőtt egy srác felvette msnre, majd számot is cseréltek..és személyesen is találkoztak a hátam mögött. A srác többet akart tőle mint barátság...de a barátnőm mondta neki h van barátja és szereti. Igy több nem lehet köztük. Ennek ellenére a srác szinte minden nap felhívja. És beszélgetnek 15-20 percet. Mindezt a barátnőm elmondta nekem(mivel éppen akor hivta a srác mikor ott voltam és rákérdeztem kivolt az)...azt mondja a srác már nem akar töle töbet mint barátság...és csak tanácsokat kér. De könyörgöm minden nap..? A minap ép együt voltunk mikor hivta a srác ujra és szivbaj nélkül felvette mellettem neki a telefont. Kb 10 percig beszélgettek...nagyon jól elvoltak. Nevetgéltek stb...ami legjobban fáj h a barátnőm mondta milyen jóba lettek. Ezt hallottam a beszélgetésükből is,és érzem h megkedvelte a srácot:( a srác már azt is mondta neki h szeretné ha többet találkoznának...

ami mégjoban fáj, h mi nem tudunk(tudok vele telón igy elbeszélgetni,(de csak mert szeretem és valamé izgulok mikor.,.lehet ő is bár ezt nem tudom). nagyon roszul esett. amilyen kedvel felvette neki a telefont...ahogy beköszönt neki, hangsuly...nekem nem veszi igy fel. Szerintetek?:( ugy gondolom a beszelgetéshez is két ember kell...Régi barátja (fiuhaverja) lenne pl 1 éves barátság...akor nem zavarna me azt megértem...de az nem is hivja minden nap.