Mit éreznétek-gondolnátok ebben a helyzetben?

2 és fél éve járok egy fiúval, oltárian érezzük magunkat együtt, ám egy dolog beárnyékolja ezt valamelyest bennem. Történetesen az, hogy amikor náluk vagyunk és épp vadul csókolózunk, a barátom majd' szétszed engem, az anyukája olyankor rendszerint betoppan és a fejfájásáról vagy a bulvár hírekről kezd mesélni. "Jaj, annyira fáj a fejem, én nem tudom, mi van velem" - ekkor a barátom annyit szokott mondani, hogy vegyél be gyógyszert, aztán elmegy, de épp elég ahhoz, hogy azt mondhassuk, lőttek a romantikának. Aztán, ha úgy jön be, hogy keres valamit (telefont vagy akármit, ami a barátom szobájában található meg), hiába ott van az orra előtt, a barátom felpattan és odaadja neki a tárgyat, ekkor gyakran odaballag hozzá, szorosan átöleli a fiút és vagy másfél percen keresztül hallgatja, "hogy ver az a nagy szíve". Olyankor olyan furcsán néz rá, hogy szinte kellemetlenül érzem magam, amiért ott vagyok éppen, mert az anyukájának úgy csillog a szeme és olyan furcsán vigyorog, mint egy szerelmes tini, komolyan. Egyszer próbáltam beszélni a barátommal arról, hogy nekem kínos, amikor az anyukája ránk nyit, értetlen arccal annyit mondott, hogy "szerintem aranyos, amikor ilyenekkel bejön". Püff. Fogadjam el ezt a szokásukat (végül is náluk vagyunk, nekem kell alkalmazkodnom)? Csak az a gondom ezzel, hogy a barátommal nem tudok erről beszélni, mert megbántani sem akarom azzal, hogy erőltetem ezt a témát. Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Hogyan kezeljem ezt szerintetek?

23/L