Miért zavarja a barátnőmet, hogy időt szánok az édesanyámra is?

Nálunk úgy volt, hogy amíg nem laktam a vőlegényemmel, addig az anyukája heti egyszer ment hozzá (nem takarítani meg ilyenek, csak talizni). És heti egyszer a vőlegényem is hazalátogatott (kb. 20 km-re laknak).

Amikor eljegyzett, és összeköltöztünk, anyukája onnantól nem jön hozzánk egyáltalán. Vőlegényem kéthetente egyszer látogat haza. (És sátoros ünnepeken kettesben megyünk hozzájuk, tehát karácsony, szülők születésnapja). Bírjuk egymást, nincs ezzel gond, de anyukája így már visszavonult, hogy én képbe kerültem. (L/22)

Ez rettentő sok, pláne, ha hozzávesszük, hogy a barátnőddel kettesben töltött időből vonod le anyukádat, ráadásul nappal, így lényegeben vele többet vagy, a barátnőddel csak alszol.

Én ejteném ezért a srácot.

Heti eg anyukázós nap nekik oké, heti egyszer hajlandó lennék én is meglátogatni a párommal, amennyiben velem tölti a szabadideje nagyrészét és az én anyukámat is hajlandó velem hetente egyszer meglátogatnk. Nálatok ez nincs meg, ez pedig nagyon ciki, anyukád egyszerűen nem normális, te pedig ezt nem látod..

Gondolod, hogy a világon senki sem szereti az anyukáját, aki nem tölt vele heti 2 napot? A nagyrészünk szereti, sőt, de az anyukáink és mi is tudjuk, hogy most felnőttként nem a heti 2 találkozásban kellene mérni az anyukánk iránti szeretetet.

Nagyon félek tőle, hogy nálunk is ez lesz. Jelenleg még otthon lakik a párom, de nagyon anyuci pici fia. Anyuka mindig előrébb való, mint én.

Ha elköltözik otthonról, összeköltözünk, remélem, hogy nem lesz ilyen, mert akkor akármennyire is szeretem, nem bírnám.

Az ember szülei fontosak, mindig azok lesznek, de ha van egy komoly párkapcsolat, ott a prioritások változnak. Ha én képes vagyok így hozzáállni a barátomhoz, és az én anyám meg tudja érteni, hogy ez így természetes és ő sem lóg a nyakunkon, akkor ezt elvárom a másik oldalról is.

Egészséges mennyiségű találkozással persze semmi baj, de tényleg tartsuk magunkat bizonyos keretekhez.