Mi a baj velem, túl nagyok az elvárásaim? 21/N

Röviden az a lényeg, hogy a barátommal másfél éve vagyunk együtt. Úgy érzem, hogy a párkapcsolatunkba én adok 70%-ot, ő meg 30-at, de amikor szükséges lenne, pont akkor nem ad lelki támogatást. Például most kezdtem el dolgozni, és egyetemre is járunk. Nem könnyű "beletervezni" a hetembe a randikat, és ez engem baromira zavar is, viszont a barátomat egyáltalán nem izgatja. Úgy érzem, mintha csak én szenvednék, hogy kevesebb idő jut egymásra. A randikat amúgy úgy kell elképzelni, hogy meglátogatom őt, és amúgy sem lakik olyan közel, de ez a legkevesebb gond.

Mostanában folyamatosan azon parázok, hogy mit is jelent "felnőtté válni", hogy hogyan oldjam meg, hogy ki tudjak repülni a családi fészekből, és szavakban ő is támogat, viszont tettek formájában sosem.

Amikor együtt vagyunk, mindig nagyon kedves és figyelmes, de lehet, hogy ezt az egész kapcsolatot sokkal lazábban kezeli, mint én? Lehet nekem túl nagyok az elvárásaim? Nem értem, miért vagyok ennyire boldogtalan. Ő az oka, vagy a hozzáállásomban kellene keresnem a hibát?