Nagyok az elvárásaim?

Gyere hozzám, majd én megadom.. :'D Amúgy poént félre téve, nem nagy az elvárásod, a pasid egy tahó, ha ennyit nem ad meg.

Nekem nem sok barátnőm volt, de akivel egy évig voltam (nem volt munkám egyáltalán), alig volt pénzem, de sokszor vettem neki a kedvenc csokiját. :/

De még is én lettem a fos :(

Biztos hallottál már az öt szeretetnyelvről, ha nem, akkor itt (is) olvashatsz róla:

[link]

A lényeget idézem a cikkből:

"Az öt szeretetnyelv a következő:

Elismerő szavak

Minőségi idő

Ajándékozás

Szívességek

Testi érintés

Ezek közül mindannyiunknak van egy elsődleges szeretetnyelve, amely mélyebben hat ránk az összes többinél." És a legfontosabb: "ha nem beszéljük párunk elsődleges szeretetnyelvét, akkor ő valószínűleg nem érez kellő szeretet, még akkor sem, ha a többi nyelvet jól beszéljük"

A leírásod alapján neked az ajándékozás az elsődleges szeretetnyelved, akkor érzed magadat szeretve, ha apró ajándékokat kapsz, a fiúnak meg valami más. Még az is meglehet, hogy hiába veszel neki gyakran ajándékokat, ő is elégedetlen, mert mondjuk nem töltesz vele elég időt, vagy nem dicséred eleget, és ezért úgy érzi, nem is szereted.

Nem nagy az elvárásod, csak beszélnetek kellene erről. Neki is tudnia kéne, hogy mivel szerezhetne neked örömet, hogyan fejezheti ki legjobban feléd az érzéseit.

Hát... elég egómán a barátod, ami azt illeti.

Azért... az ilyen "panaszok" olvastán kissé nekem is ég a bőr a képemről, mert hát anno én sem voltam sokkal különb.

(Nagy sóhaj)

Nno.

A leginkább bejöhetős megoldás, ha elviszed sétálni valahová, ahol mondjuk - véletlenül - ilyen apróságokat lehet venni. Aztán sóvárogsz rajtuk egy kicsit - nem sokat! - és ha kapcsol, akkor megveszi neked! (Ilyenkor értelemszerűen jár a puszi, meg az ölelés!)

Ha nem, akkor megveszed magadnak. És örvendezel vala...

Ha előbb-utóbb bejön a dolog, akkor lehet belőle valami. Ha nem, akkor vagy én adtam hüle tanácsot, vagy a srácod menthetetlen.