Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a baj velem, túl nagyok az elvárásaim? 21/N
Röviden az a lényeg, hogy a barátommal másfél éve vagyunk együtt. Úgy érzem, hogy a párkapcsolatunkba én adok 70%-ot, ő meg 30-at, de amikor szükséges lenne, pont akkor nem ad lelki támogatást. Például most kezdtem el dolgozni, és egyetemre is járunk. Nem könnyű "beletervezni" a hetembe a randikat, és ez engem baromira zavar is, viszont a barátomat egyáltalán nem izgatja. Úgy érzem, mintha csak én szenvednék, hogy kevesebb idő jut egymásra. A randikat amúgy úgy kell elképzelni, hogy meglátogatom őt, és amúgy sem lakik olyan közel, de ez a legkevesebb gond.
Mostanában folyamatosan azon parázok, hogy mit is jelent "felnőtté válni", hogy hogyan oldjam meg, hogy ki tudjak repülni a családi fészekből, és szavakban ő is támogat, viszont tettek formájában sosem.
Amikor együtt vagyunk, mindig nagyon kedves és figyelmes, de lehet, hogy ezt az egész kapcsolatot sokkal lazábban kezeli, mint én? Lehet nekem túl nagyok az elvárásaim? Nem értem, miért vagyok ennyire boldogtalan. Ő az oka, vagy a hozzáállásomban kellene keresnem a hibát?
A hozzáállásod, és az aggodalmaid akkor is problémaforrásként üzemelnek ha egyébként ő támogat téged. Ez nem egészséges. Ez rossz dolog. Változtatod kell a gondolkodásmódodon. A saját boldogtalanságod forrása te magad vagy. :) Két okból is!
Első: Túl aggódós vagy. (és részben erre vezethető vissza a második is)
Második: Ha várod is tőle, hogy mutassa ki az, hogy számára nem csak egy laza kapcsolat vagytok, hanem látni szeretnéd, hogy tegyen is érte, akkor azon nem aggódni kellene, hogy miért nem tesz és ebből kiindulva rémes gondolatokat ébreszteni saját magadban, hanem beszélned kellene vele arról, hogy mégis mit várnál tőle. Meg fogja érteni.
Egyébként rég óta mondom.. és nem hallgatnak rám, pedig kellene! Ne következtess egy szituációból arra, hogy ő mit gondol! Beszélj vele és kérdezd meg, ne próbálj az ő fejével gondolkodni, és ebből hipotetikus következtetéseket leszűrni, mert totál abszurd irányba fogsz elindulni.. ráadás majd elhiszed azt amit kiókumláltál a fejedben arról amit ő gondolhat.. és idővel meg fogod kérdőjelezni azt amit ő mond, holott az egész csak a te ferdített elképzelésed...
Nem ismered behatóan a másik gondolkodásmódját, nem tudhatod mit miért és hogyan gondol, miről miért az a véleménye ami.
BESZÉLNI kell a másikkal, nem pedig feltételezni mindenféle teóriát.
kíváncsi vagyok mennyire pontozzák le a választ :D (már csak azért is írtam tovább)
ugyanott folytatod.. :D
beszélj vele, és pont így tedd fel neki ezeket a kérdéseket.. legalább tudja, hogy te mit feltételezel róla a viselkedése alapján. tudod, ha nincs kommunikáció akkor van úgy, hogy az egyik fél nem is sejti, hogy a másik milyen minőségű és mekkora problémahegyet épít fel magában a semmiből vagy éppen a semmiről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!