Nők, ha jól keresnétek, elvárnátok, hogy a férjetek dolgozzon?

#10, az is egy élet, tudom sokféle van - én meg szerencsés vagyok.

De ha abból él, hogy valaki eltartja, (nem szeretne dolgozni) akkor tulajdonképpen mi a fene az értelme az életének? Neki jó, meg ingyé van? Hát erre fel fogyasztani az oxigént, szerintem pofátlanság.

Ha lennének már gyerekek merülne fel először ez az opció, mert továbbra sem tud szülni helyettem. De először is nem feleznénk a házimunkát. Az csinálja aki otthon van.

Viszont azt elvárnám, hogy csináljon valamit. Pl hozza-vigye a gyerekeket. Legyen néha meleg vacsora. A háztartás rendben legyen. Tehát ugyanolyan elvárások, mint amit egy otthon ülő nőtől várnak el. Legyen a támogató "háttér" ha már anyagilag nem járul hozzá a közöshöz. Mert ha egy emberen múlik, hogy ki van-e fizetve a számla vagy sem, arra az emberre elég nagy felelősség és stressz hárul, hisz ha bármilyen okból keresőképtelenné válik, akkor beüthet a krach.

#14

"De ha abból él, hogy valaki eltartja, akkor tulajdonképpen mi a fene az értelme az életének?"

Azért ez erős túlzás. Ennyi erővel a nyugdíjasok életének mi értelme?

Csak az ad értelmet az életnek, ha lapátolod haza a pénzt?

Hadd mondjak néhány példát:

- Apósom: Jól kereső munkája volt, csak ideje nem volt semmire. Hazaért este 7-8 körül (reggel 7-re ment), megvacsorázott, aztán lehevert a kanapéra a nappaliban, és szundikált a tv előtt. 10-11 körül felkeltette a felesége, akkor lezuhanyzott, bement a hálószobába, és lefeküdt aludni. A veterán autók szerelmese volt világéletében, sikerült is szert tennie egy gyönyörű 70 éves autóra, ami felújításra várt. Nos, ez bő 10 évig várta egy fészerben, ponyvával letakarva, hogy végre sorra kerüljön, ugyanis munka mellett kb egyszer se volt idő vele foglalkozni. Aztán nyugdíjba ment, otthon volt és "más tartotta el", amíg a felesége dolgozott. Végre lett ideje a kocsira, egész nap ki se lehetett robbantani a műhelyből, végre tényleg élvezte azt, amit csinál, és tényleg úgy érezte, hogy van célja, azóta vett még egy Bogarat, és néhány régi robogót is, egész nap bütykölget, néha eljár velük ide-oda, jobban élvezi az életet, mint bármikor, pedig nem dolgozik.

- Egyik rokonom: Régen évekig 2 munkahelye is volt egyszerre, aztán a szervezetének az túl sok volt, különböző egészségügyi problémái lettek, így a férjével abban egyeztek, hogy mivel a férfi jól keres, a nő otthon tud maradni. Minden nap főz, minden nap süt péksütit másnap reggelire, 2-3 naponta süt kenyeret, mindig van otthon valami házi nassolnivaló, nyáron kertészkedik, van friss ízes zöldség otthon, nem a szottyadt ízetlen bolti.. Náluk télen a padlófűtés miatt, nyáron pedig a nyitott ablak és a közeli homokbánya kombója miatt iszonyatosan száll a por, 2 naponta le kell törölni a port mindenről a házban, ami nem kicsi. Emellett mindent el tud intézni, posta, bank, bevásárlás, a férjnek csak annyi dolga van munkán kívül, hogy néha elmenjen fodrászhoz, meg ha kell akkor orvoshoz, ezeket nem tudja helyette megcsinálni. Amúgy meg, mire hazaér, már kész van minden házimunka, és csak lazítaniuk kell, esténként és hétvégente el tudnak járni ide-oda, sokat utaznak országon belül, biciklitúrákra mennek, túráznak, várost néznek, színházba járnak, koncertekre, és úgy általában van idejük egymásra, életemben nem láttam ilyen boldog, és jó kapcsolatban élő 50-es párt.

- Másik rokonom: Pontosan nem tudom, mi miatt maradt otthon, előtte ő is dolgozott sok évig, de elkezdett kézműveskedni, konkrétan bőrhímzésekkel foglalkozik, elég jól feltalálja magát, járja a környékbeli turkálókat, bőrkabátok képében szuper alapanyagokat tud venni, aztán otthon elbíbelődik magával a hímzéssel, amikor úgy van, akkor pedig jár kézműves vásárokra, kiállításokra a legszebb műveivel, nyert már pár díjat. (Mellékes infó, neki van egy jóbarátja, én róla nem tudok behatóbban nyilatkozni, csak egyszer találkoztunk, de ő például a kés- és pipakészítésnek él, ugyanígy otthon csinálja, és hordja vásárokra, illetve egyes késeit hatszámjegyű összegekért adja el gyűjtőknek, és tényleg gyönyörűek a munkái.)

Szóval, még mindig azt mondod, hogy aki nem dolgozik, az nem csinálhat semmi értelmeset?

Ha nem baj, még egy példát leírnék!

Szüleim: Mikor fiatalok voltak, akkor még nagy biznisznek tűnt a bányászat. Sok fiatal tanult ilyen irányban, köztük ők is. Aztán ugye körbe lehet nézni, mára hány bánya működik az országban úgy istenigazából. Konkrétan a hajukra kenheti a geológusok, geofizikusok, vájárok, földmérők nagyrésze a végzettségét. Szüleim is. Pár évig még valami kirakat-munkát tudtak végezni a szakmájukban, aztán annyi volt, azóta sok helyen végeztek sokféle munkát, a bányászathoz még csak hírből se volt köze egyiknek se. Szóval most, sok évvel később ott tartanak, hogy dolgoznak valamit, aminek köze sincs a fiatalkori elképzeléseikhez, nincs semmi érzelmi kötődésük a munkájukhoz, abszolút nem látják "életük értelmének", és ugyan sokat keresnek mindketten, nincs idejük elkölteni, mert mire hazaesnek este, még állhatnak neki a házimunkának, a hétvégék meg a nagyobb volumenű házkörüli munkákra mennek el. Évente egy hetet nyaralnak, és kifújt a szabadidő. Azon kívül csak a gürizésből áll az életük, édesanyámat konkrétan soha életemben nem láttam csak úgy leülni a nappaliban, és megnézni egy filmet, vagy olvasni egy könyvet.. Ez aztán az élet! Nagyon tartalmas és boldogító!

A végére annyit ideírnék, hogy természetesen ezek csak példák, hogy érzékeltessem, nem ilyen egyszerű, hogy otthonmaradás = üres, értelmetlen élet, miközben munka = tartalmas, boldog élet.

Én magam is, és a párom is szeretjük nagyon a munkánkat. De ez nem mindenkinek adatik meg.

Nem mindenkinek a legjobb választás, ha beül valahova x órára dolgozni, mert lehet, hogy épp emiatt veszti el a lehetőséget, hogy valóban produktív lehessen, alkosson valamit, ami boldoggá tegye.

Tökéletesen igaza van az utolsónak.

Én pl. dolgozom, nem is nagyon szeretem, pluszban az időmet is elveszi a könyvírástól. Pedig imádom. Ha nem lenne munkám (ha megtehetném), megírnám a hőn áhított könyvem végre és akár (ha jól sikerül) abból meg is tudnék élni. De nem tehetem meg, így kilátástalan az életem... Robotolok egy irodában, utána itthon házimumka és huss, vége a napnak. Néha írok persze, de a kemény szellemi munka után már nehezen megy...

9#

"Elég szar annak az élete, aki nem dolgozik semmit, akár férfi, akár nő."

Szar? Életem legszebb és legjobb pár hónapja volt, mikor egy sérülés és több műtét miatt nem tudtam dolgozni.

Jól keresek és elvárom hogy dolgozzon.

Végzettség nelkuluvel nyilván eleve nem jönnek össze.