Bulizom, szórakozni járok most arra kért a barátom, hogy ezt ne csináljam?

Az én férjem sem engedte, hogy a munka után a kollégákkal akárhova is elmenjek. Soha, egyszer sem. Merthogy ő tartott rám igényt.

Egyébként remek házasságunk van.

Szerintem a te párod hasonló lehet az én férjemhez. Borzasztóan félt engem (nem betegesen), csak olyanokat vizionál, hogy a mai világban sosem lehet tudni, ki akar "alkalmatlankodni". Félt engem. Néha ez kicsit terhes, de nincs mit tenni. Rá tekintettel ezt elfogadtam, hogy ne törje a frász miattam.

Szerintem ez azon múlik, hogy mennyire ragaszkodtok a saját elképzelésetekhez, mennyire vagytok rugalmasak és kompromisszumkészek. Meg kell beszélni, hogy ti erről mit gondoltok, hogyan látjátok a helyzetet és mit tudnátok esetleg változtatni, van-e jó megoldás. Minden ember más, én nem tartom szégyennek azt sem, ha valaki ebben a kérdésben nem tud dűlőre jutni a párjával és a szakítás marad végső megoldásként, mert annyira más az életvitelük, életfelfogásuk. Ezt nektek kell tudnotok, hogy te mennyire vagy hajlandó, képes az ő elképzeléseihez idomulni, valamint, hogy ő mennyire képes a te elképzeléseidhez idomulni.

Megmondom őszintén, hogy én a helyedben nem változtatnék és, ha nem fogadná ezt el a párom, akkor én bizony szakítanék. Mondjuk én speciel nem vagyok bulizós, tehát kifejezetten szórakozóhelyekre, diszkóba nem járok, mert azt nem szeretem (ettől függetlenül elfogadom, hogy mások igen és orbitális nagy baromságnak tartom azt, hogy oda csak szinglik mehetnek stb, meg ez a megcsalás dolog is...pff...nem is értem, mindegy), ugyanakkor igénylem a kikapcsolódást, a szórakozást. Az én véleményem szerint egy kapcsolat nem arról szól, hogy akkor két ember együtt él és kizárólagosan csak egy párként léteznek, a saját szuverén létezésük illetve minden más kapcsolatuk (barátok, ismerősök, család, kollégák stb.) megszűnik. Ez nem így működik...A bizalom szerintem egy nagyon nagyon fontos pont egy kapcsolatban és éppen ezért, ha ő abszolút nem bízik meg bennem és azt hiszi, hogy én majd az első szembejövő férfivel megcsalom, ha ő nincsen ott (ami szerintem nem csak szimplán gáz feltételezés, hanem kifejezetten megalázó is), akkor én fogom ráadni a kabátot, hogy akkor menjen csak, nem kötelező velem lenni... A féltékenység az egy természetes dolog, nincsen vele baj, az ember nem tudja irányítani, de ha valaki mindent túlaggódik, túlkomplikálja dolgokat, mindenbe belelát minden hülyeséget, amiről szó sincsen, akkor az az én szememben már nem normális és ez elég gyakran át szokott fordulni olyan viselkedésbe, hogy ő szabályozni, irányítani akar és azt gondolja, hogy ő uralkodhat felettem, amit én nem viselnék el senkitől sem.

Jelenleg van egy párkapcsolatom. Előtte is voltak barátaim, akikkel általában hetente találkoztunk és szintén hasonló programokra jártunk (enni, inni, beszélgetni, filmezni, moziba, színházba, korizni stb., tehát inkább ilyen "lightosabb", lazulósabb dolgok), én ezt nagyon szerettem, élveztem. Ez szerencsére semmit nem változott azóta, hogy nekem párom van. Ő ezt abszolút elfogadja, sőt örül neki, hogy vannak barátaim, van társasági életem és látja rajtam, hogy boldog vagyok, jól érzem magamat. Neki is vannak barátai, akiket szintén szeret, ők is általában hetente találkoznak (pl. esznek, isznak, beszélgetnek, játszanak, filmeznek, sportolnak) és én ennek szintén örülök. Emellett pedig egymásra is elegendő időt fordítunk, együtt is eljárunk ide-oda, kirándulunk, gyakran beülünk valahova enni-inni, moziba stb., de otthon is sokat vagyunk együtt. Fiatalok vagyunk mikor máskor élnénk, ha nem most? Vagy 18 évesen vissza kell vonulni és a négy fal között kell leélni az életét az embernek, csak mert ő már felnőtt, vagy mi? Pláne, ha párja is van...Ugyanmár... Szerintem ez teljesen normális és én így érzem jól magam, nekem valahol ezt is jelenti egy kiegyensúlyozott kapcsolat. Szerintem az sem jó, ha egy pár két tagja össze van nőve és mindent együtt csinál, más emberekre rá sem néz és nyilván az sem jó, ha ennek az ellenkezője történik és elhanyagolják egymást, nem törődnek egymással.

Tipikus példája a korkülönbség hátrányainak... Ő már túl van a pörgős, huszas éveken így próbál visszafogni és azért egy jó nagy adag féltékenység is kiérződik (kihívó a ruhád)

Exemmel pl azért is váltak el útjaink, mert mikor én kezdtem az egyetemet, ő már végzett kibulizta magát és folyamatos hisztiroham volt ha bulizni akartam menni, hogy majd biztos pasizni fogok, és mivel kis csitri voltam és halálosan szerelmes így nem mentem... nem is maradt meg egy ismerős sem az egyetemről, mert egyszerűen nem ismertem őket az órákon kívül eléggé...

Egyébként azt nem értem ha ő a barátaival lóg, amíg te bulizol, akkor miért zavarja, hogy bulizol?