Párommal 4 hónapja vagyunk együtt, de az őrületbe kerget?!

Van ez a típusú nő sajnos. Ha megérezné, hogy ezt nem teheti meg veled, mert így el fogod hagyni, akkor talán uralkodna magán, más nem hiszem, hogy segít.

Illetve neked is ajánlom a Határaink című könyvet.

[link]

Ilyenkor, ha így viselkedik te nem vagy köteles ezt elszenvedni, hanem fogod magad, és megmondod higgadtan, hogy vagy azonnal befejezi a durcás kétéveskori haragszomrád játékot, vagy te most hazamész, és akkor szóljon, ha képes emberi módon viselkedni veled.

A kiabálásnál ugyanez. Nem kell neked mindent eltűrni, majd állít magán, de csak akkor, ha látja, hogy nem tehet meg veled bármit. A határaidat viszont úgy látszik vele szemben -sajnos- neked kell kijelölnöd.

Remélem tudod őt kezelni, van, akinek nem való egy ilyen nő, de van, aki simán tudja kezelni ezt a fajta hisztis nőt.

Exfeleségem hasonlóan viselkedett. Kis hülyeségeken besértődött állandóan. Hetekig jó volt minden, aztán mint derült égből a villám, jött a besértődés, hisztizés, apró cseprő dolgokon. Volt hogy már én vártam mert már rég volt hiszti és lassan aktuális lesz... :s

Ja és olyan dolgok voltak már a vége felé hogy tudod mikor van rajta sapka azért, ha nincs meg azért.

Van akiknek kell a dráma, nekem nem hiányzik, hálistennek már ex!

#4-sel teljesen egyet értek. A barátnőd hisztis éretlen pitsaként viselkedik, te meg hagyod neki. Le kell róla szoktatni, rá kell vezetni, hogy ezzel a viselkedéssel semmilyen pozitív célt nem ér el.

Ha legközelebb rájön a dili, megmondod neki, hogy ezt a viselkedést a továbbiakban nem fogod elviselni. Vagy elmondja mi a baja és megbeszélitek, vagy lelépsz, és majd szóljon ha képes normális emberi kommunikációra. Ha tovább duzzog, tényleg ott hagyod. Aztán majd hív ha lenyugodott, és rájön, hogy ez a műsor hatástalan. Ha meg nem jön rá, akkor hidd el nem is kár érte. De ennek így tényleg semmi értelme, hogy találkoztok, és azzal telik a nap, hogy szó nélkül jártok keltek egymás mellett.

Anyukam pont ilyen, mint a baratnod. Ha valamiert megharagszik, akkor eloszor uvolt, aztan napokig hozzad se szol. A rekord ' hónap csendes haztartas volt, mikor a tesómmal , aki akkor 13 eves volt, osszeveszett , és emiatt 1 hónapig nem beszelt velem sem, apuval sem, koszonni se koszont. Evente egyszer biztos elofordult 1-2 ilyen 2-3 napos beszedszunet...szamomra lelkileg igen megterhelo volt és nyomott hagyott bennem, annak ellenere, hogy egyebkent egy szereto, torodo anya.

Anyu azt mondja, o ilyen, nem tudja elengedni a haragot - én pont az ellenkezoje vagyok, par ora utan azt se tudom, min is vesztunk ossze.

Azert mondom ezt el, hogy gondold vegig, megeri e neked ilyen kapcsolatban elmelyulni. Szerinten ez egy nagyon gyermeteg problemakezelo modszer, gyakorlatilag mindig te josz ki veszteskent, barmi is van, te fogsz pincsikutyakent bocsanatert esedezni, mig vegre nagykegyesen megbocsat. Ha ugy erzed, sok olyan tulajdonsaga van, amiel ezt kompenzalni tudja, adj neki eselyt - hagyj idot, hogy jobban megismerd, de elsosorban ulj le vele errol a viselkedesrol beszelgetni, hogy a problemakat te kozos beszelegetessel, okos ervelessel, nyugodt hangnemben kivanod megoldani, nem duzzogassal meg hallgatassal. Biztasd, hogy segitesz neki ezt megtanulni, de csak ha o is partner lesz ebben. Ha nem valtozik, én nem eroltetnem a kapcsolatot, mert idovel ez csak rosszabb lesz.

amikor behisztizik valami butaságon, elmondani nem mondja el mi baja, nem szol hozzam órákig, esetek többségében akar fel napig is. Levegőnek nez - tipikus passzív-agresszív viselkedés.

Értelmes ember NEM marad egy ilyen kapcsolatban (sokáig), mert tönkremegy benne.

Mostohaanyám pont ugyanez, ha valami baja van, nem mondja, hárít, "minden rendben". De közben látod rajta, hogy gáz van, mert puffog, csapdos, vagy van, hogy napokig nem szól hozzád.

7 éve nem beszélek vele, mert meguntam, hogy nem LEHET hozzá szólni, meg ÉRTELMES kommunikációt lefolytatni. Plusz ha valami nem úgy van, ahogyan ő akarja, akkor hisztizik.

Apám még bírja, igaz már töksovány és fáradt mert a munkába menekül.

A mostohaöcséim meg már leszarják az anyjukat, megunták ők is.