Ti mit gondoltok?

A párommal már 2 éve vagyunk együtt,csak hétvégén találkozunk és akkor is általában szar kedve van.Találkozunk és nem látszik rajta hogy örülne vagy valami,savanyú arcot vág.Ha valami baja van azt sosem mondja meg inkább duzzog magába és nem szól hozzám.Ha bármi baja van mindig azt érezteti,mintha az én hibám lenne és akkor "megbüntet" mert nem szól hozzám.így érzem.Mindig megkérdezem kedvesem mi a baja és ül a széken és bámul maga elé,mintha tudomást se venne rólam.A nap nagy részében a telefonját nyomkodja Candy Crushol. Ha próbálom vele megbeszélni mi zavar akkor egyből azt mondja,hogy igen mert én tökéletes vagyok és mindig csak benne látom a hibát és onnantól kezdve újra duzzogás.Aztán persze én érezzem magam rosszul..

Azt mondta azért nyomkodja mert akkor kizárja a világot meg a problémáit és ő így kapcsolódik ki. Nem az zavar ,hogy időnként nyomkodja hanem az hogy állandóan.

Szinte alig csókol meg,alig szeretget.. Úgy érzem a telefonjába szerelmes már,nem belém. Olyan néha,mint akinek nincs kedve élni.Próbálom szeretgetni őt,ölelgetni de sokszor elutasító. Pl: hagyjam mert fáj a feje. Ha már nem akarja ezt a kapcsolatot akkor nyugodtan megmondhatná. A kaját az ágyba kell neki vinni,ha nem viszem akkor megint durci.