Helyrehozható még a lelkemben ez a helyzet? (46F/42N)

Aug végén összejöttem egy régi kedves barátnőmmel, akivel 6 éve ismerjük egymást. Ő 5 éve külföldön lakik és tervezi, hogy hazaköltözik. Szeptember eleje óta először neten keresztül kezdődött a kapcsolatunk, majd egy hetes hazalátogatása alkalmával volt szerencsénk jobban megismerni egymást.

Amikor nálam volt, akkor megkértem a kezét és igent mondott. Persze mindketten tudjuk, hogy ez kb 3-4 év múlva történne meg a valóságban is. Addig bárki megismerheti a másikat.

Év vége felé én mentem ki hozzá két hétre.

Az első napok épp olyan szépek voltak mint amikor itt volt nálam egy hétre. De utána valami történt, amit ő se tudott illetve még nem magyarázott meg.

Kb a 4. vagy az 5. nap körül egyszerűen csak átnézett rajtam. Úgy éreztem, hogy már nem kellekk. Hiába öleltem meg, hiába bújtam egy puszinál többet nem kaptam. Képes volt úgy kimenni a helyiségből, hogy rám se nézett. Én nem tudok úgy elmenni az mellett, akit szeretek, hogy meg ne érintsem legalább.

1-2 nap elteltével nyakamba ugrott és mondta, hogy nagyon megijedt és segítsek neki. Kérdeztem, hogy miért? Mi a baj?

Megijedt, hogy most akkor mi már örökre össze leszünk zárva? Örökké együtt kell lennünk?

Neki sem és nekem sem volt eddig hosszú kapcsoaltunk és attól is félt, hogy akkor most hogy lehetnénk mi örökre egymáséi.

Valami azt súgta nekem akkor amikor nálam volt, hogy nagyon összeillünk és eddig tapasztalataim alapján el is tudtam képzelni ilyen rövid idő alatt. (Mondom, már régóta ismerem őt.)

Mielőtt hazarepültem volna, előtte 1-2 nappal kezdett "visszajönni" hozzám és az utolsó estét ismét romantikusan töltöttük el, ahogy anno nálam is történt.

Mikor eljöttem, azt írta, hogy otthagytam valamit. Egy űrt magam mögött. Nem találják a helyüket (kislányával együtt). Nagyon hiányzok neki, mint azelőtt.

Röviden a történet.

Ha valóban ugyanúgy hiányzok neki, mint azelőtt. Mondjuk, hogy valóban, hogy megijedt.

Na de az én lelkemben van egy törés. Mások nagyobb dolgokat is megoldottak már. Látszólag legalább is.

Vajon helyre tudom hozni, azaz el tudom felejteni és ugyanúgy érezni iránta, mint azelőtt?

Ha minden jól megy, akkor holnap beszélünk róla.

Csak jónak kell kisülnie a végére, mert ő egy csodálatos nő. Magam sem tartom rossz embernek. Működnie kell. Bízom benne.

Oly annyiszor felálltam már, akárhányszor is kerültem padlóra akármi miatt is. Lehet csak épp most viselem ezt rosszul?

Trollok kíméljenek. Építő kritikát szívesen fogadok. Ha valamit a gyorsaság/tömörség miatt rosszul írtam volna és rosszul értelmezné valaki, sorry érte.