Ez miért van? Hogyan lehetne megoldani?

Barátom szüleivel kijövök, de közben mégsem. Volt egy öt éves kapcsolatom, ahol nem jöttem ki jól a szülőkkel, sőt.. a vége már harci helyzet volt. Mostani barátom szülei szeretnek és komolyan vesznek (előttem egy barátnője volt a barátomnak, akik távkapcsolatban voltak, havi 2x találkoztak, együtt voltak fél évig..), viszont egy dolog nem tudom, hogy miért történik velem.

Kint ülünk az asztalnál, anyuka (és apuka, ha otthon van) én és a barátom. Barátom és anyukája beszélgetnek (pl a szomszédról, vagy olyan témáról, amihez nem tudok hozzá szólni), viszont ha lenne olyan téma, amihez tudnék szólni, 10/1-szer szólok 1-1 mondatot. Önállóan nem kezdeményezek témát. Nem tudom, hogy akkor mi van velem. Izzadok, zavarban vagyok és félek! Ma például anyukája hozott haza kocsival, végig beszéltük az utat. Egyszer egy órát voltam vele egyedül, akkor is végig beszéltünk. Viszont exemnél olyan dolgok is voltak, hogy nem mertem kimenni a nappaliba, vagy mosdóba, mert hogy ők ott vannak.. és sajnos itt is jelentkezik. És ez annyira rossz... :(

Alapból nagyon visszahúzódó voltam, rengeteget fejlődtem már, de nem értem, hogy ez megint miért jön elő.

Van, hogy nagyon magabiztos vagyok önmagammal, tehát hangosan, érhetően beszélek, kezdeményezek témát, stb, de van, hogy szinte nem érthető, hogy mit mondok, félek megszólalni, meghúzódom a háttérben.

Régebben mindig bántottak a gimiben (is), végig az öt év alatt, volt, hogy egy nap meg sem szólaltam, mert féltem, hogy kiröhögnek.

Viszont azóta rengeteget fejlődtem, talpra esettebb lettem, stb.. nem tudom, hogyan tudnám ezt az egészet legyőzni. De valahogy az is bennem van, hogy ők nem csupán "emberek", hanem a "barátom szülei" és így még nagyobb a nyomás rajtam. Próbálom úgy felfogni, mintha barátkoznék, de annyira izgulok olyankor, hogy nem megy semmi.

Mit tehetnék?

Köszönöm,

23N