Idegesít a párom amikor a munkájáról mesél, úgy érzem folyton henceg, miközben én gyárban dolgozom. Van ennek jövője?

Amúgy meg semmi ilyet nem irtam h ha kinyujtja a kezét akkor jön a pénz!

Többiek meg ne rohogjenek!!

Szia! Tudom mit érzel, nekem is hasonló a problémám. A páromnak jó munkahelye van, szereti csinálni, órákat tud beszélni róla, tényleg kb gyerekkora óta tudta hogy ez irányba szeretne haladni és jól is csinálja. Ezzel szemben nekem van 3 sz@r szakma, csak az egyikben dolgoztam fél évig és utáltam az egészet, ott is hagytam. Most egy gyárban vagyok, 3 műszakban. Nem a párom sikereit irigylem, örülök neki, olyan lelkesen tudja elmesélni, hogy ezt csinálta, ha nem értem körül magyarázza nekem... Én csak azt irigylem, hogy ő már régóta tudta, hogy mi az amivel foglalkozni szeretne és ebben ő tudom, hogy feljebb fog lépni. Én meg olyan céltalan vagyok a karrierben, csak úszok az árral, költözés miatt oda mentem ahol először felvesznek és eddig ott is ragadtam még. Mondani sem kell, droid munka kevés pénzért. De még nem világosodtam meg, merre induljak. Most meg munkahelyet váltani ebben az időszakban nem fogok, mert az hátráltatna egy másik ügyben ami most sokkal fontosabb.

Igazából csak magamat hibáztatom, hogy valahogy amikor volt lehetőség, mindig rosszul választottam. De borzasztó ez az állapot amikor nem tudod mihez kezdj, vagy ha van is egy olyan amit szeretnél munka, azzal meg kevesebbet keresel mint a 3 műszakban.

Mondjuk a sztorikkal úgy nincs baj, hogy semmit nem tudok mesélni, azt nem mondom. Persze elhadarom, hogy mit csinálok, igaz ő sem tudja mi az, elmondom mennyit csináltam, mennyit kéne. Oké. Inkább azt szoktam mesélni mi volt a kollégákkal vagy a munkahelyen van e valami változás. Tudja, hogy nem ez a hely az álmom, csak azt tudja mondani keress másikat, olyat ami tetszik. Igaza is van, nem is várom a sajnálkozást, felesleges is lenne, annál rosszabb volna. Ezt nekem kell megoldani úgyis.

Egyébként ebben is hasonlítunk, én sem vagyok egy nagy hangos ember. Rajzolni régen szerettem, még most is tudok, de már kedvem nincs, abban az irányba mert nekem az nagyon az ihlettől függ és az már valahogy nincs... Más formában esetleg, ami nem rajz.

Nekünk van jövőnk, ez a vivódás magamban nem befolyásolja a kapcsolatot. Terveztük, hogy az ő szakmája irányában nyitnánk válalkozást, nekem jutna a papír munka meg lenne olyan dolog amihez nem kell különösen szaktudás de egy plusz szolgáltatás lenne ami az én feladatom volna. Az ötlet jó, az akadályunk a pénz nyilván.

Hát majd egyszer csak összejön.