Hogy tehetném jóvá ha ekkorát hibáztam? 22/L

Korábban már boxoltam 16 éves koromban kezdtem el, de rá 2 évre abba is hagytam. Mert váltani szerettem volna és focizni kezdtem. Tudom, ezek inkább fiús sport ágak, de engem kiskorom óta ezek érdekeltek.

Pont amikor összejöttem a barátommal akkor tájt hagytam abba a boxot, aminek ő személy szerint nagyon örült. Egyáltalán nem tetszik neki, hogy ilyen küzdő sportot választottam. Lett is volna belőle gond, de mivel fociztam azzal nem volt baj.

Viszont most megint elkezdtem boxolni. A barátomnak nem mondtam el, mert féltem a reakciótól. Szerintem ő azt hiszi, hogy az edzőteremben csakis férfiak püfölik majd a boksz zsákot,ami nem igaz. Jelenleg 21 férfi és 5 nő van akik rendszeresen jönnek az edzésekre

. Komolyan nagyon imádom ezt a sportot nagyon jól fejleszti az állóképességedet, na és nem utolsó sorban a kitartásodat és önvédelmi rátermettségedet is.

Voltam elöző évben több különböző tréningen kick-boksz, thai boksz, kempo. Idén kifejezetten női csoportba akartam menni, de nem jött össze és maradtam a régebbi helyemen.

Eddig nem voltak sérüléseim, max egy két lila folt a karomon, de amikor fociztam akkor is simán beszereztem itt ott foltokat, volt amikor a tarkómat rúgta meg az illető egy esésem közben. Szóval nem újdonság, hogy esetleg "megsérülök" most mégis úgy derült ki, hogy boxolni kezdtem ismét, hogy az edzőm ökle az arcomban csattant és nagyon durván felrepedt a szám, vérzett is. Az nap este amikor mentem az az jöttem haza, akkor nem volt szívem hazudni vagy egy teljesen más sztorival elő rukkolni és elmondtam, hogy mi történt. Teljes kiborulás, kiabálás, veszekedés. Most már végképp nem értem mi a baj, mert alig hozta szóba, magát a box témát inkább azon lovagol, hogy hazudtam neki, rosszul esik neki, megbántottam..nagyon. nagyon! Valóban hazudtam neki, de csak annyiban, hogy foci edzés helyett boxra járok egy ideje. Még szerenés is voltam, mert 15 órától kezdődött a foci és a box edzés is. Így nem kellett magyarázkodnom stb. Csak miatta nem mondtam el. Nem akartam őt megbántani soha! Nem akartam veszekedést, felesleges órákig tartó beszélgetést. Nagyon utálom amikor aggodalmas, rettentően zavart már régebben is. Senkitől sem szeretem hallani, hogy félt vagy osztja a "bölcs tanácsait". Szeretem a barátomat és én nem haragból, direktből nem beszéltem neki erről. Csak azt akartam kikerülni ami most jelenleg van. Annyira pipa rám, hogy pár napja szinte egyáltalán nem érdeklődik felőlem, haza ér, beszélgetünk felületes dolgokról, aztán elvonul és szex sem volt. Egyszer kezdeményezni próbáltam, de eltolt és azt mondta nagyon haragszik rám,nem látom, hogy belegázoltam a lelkébe? Nem tudtam, hogy ennyire...ennyire..érzékenyen reagál erre majd. Most hogyan tegyem ezt jóvá? Már beszélni se merek hozzá, mert nagyon szomorúnak dühösnek látom amikor egy légtérben tartózkodunk.

L/22 F/24