"Megdöbbentő sorok – Egy külföldi nő szemével ilyenek a magyar férfiak! " (cikk) Valóban ilyenek lennének a párkapcsolatban és a házasságban élő férfiak egy része?

Én úgy nőttem fel gyerekkoromban, hogy a férfi az "úr" a háznál. Nagymamám minden reggel felkelt 4-kor (vagy korábban), hogy frissen főtt ételt tudjon vinni nagyapám 6 órakor, elcsomagolta, kávét és reggelit csinált, megetette az állatokat, kinyitotta a kaput a kocsinak, majd becsukta, elment dolgozni vonattal. Nagyapámnál 15-20 perces kitérőt kellett volna tennie, de ő egy nőért nem kell hamarabb... Ekkor kisgyerek voltam, de anyám és nénikém elmeséléséből ítélve velük se foglalkozott sokat, haptákba vágták magukat és nem szólalhattak meg, ha hazajött, mert ő fáradt az ülőmunkában. Ha mégse sikerült, akkor szíjjal szétverte őket, a nagyimat is sokszor megverte állítólag. Mai napig felkel reggel 6 órakor (bár már nyugdíjasok mindketten), hogy mire nagyapám felkel, addigra minden tökéletes legyen.

Apám ugyanilyen volt. Lábujjhegyen kellett a parkettán is osonni, ha nem akartál verést. Emlékszem, hogy egyszer ovis koromban nagyon összekaptak azon, hogy nem csinál semmi házimunkát és anyám ultimátumot adott, hogy mire hazaér, addigra legyen elmosogatva. Annyiszor vágott szájon, akárhányszor nem sikerült tökéletesen tisztára mosni, de nehéz volt, mert a mosogató csapját se értem el magamtól. Férfi NEM végez házimunkát.

Lett egy mostohaapám is, ő még rosszabb volt. Ő elküldött hajnali 1-kor is 11 évesen a gyalog 40 percre lévő 0-24 bevásárlóközpontba, mert a nagy gépezésben éhes lett. Nem érdekelte, hogy a környék finoman se mondható jónak... Sok ilyen sztori van.

20 évesen találkoztam a párommal. Neki nem derogál, ha el kell mosogatnia (felváltva csináljuk), élvezi a konyhai főzést együtt, a gyerek se egy felesleges kolonc.

De a legjobb barátnőmnél olyan a helyzet, mint a fenti leírt történetben. Szívem szerint én verném szét a férjét, mikor a gyereket a nyakánál fogva dobja az anyjának, hogy "hallgattassa el!".

Házas vagyok három gyerekkel, a (magyar) férjem ennek pont az ellentéte. Ismerősi körben is sok apukákat látok, akik felkelnek a gyerekhez, játszótérre járnak, oviba viszik, elmennek a szülőire ha épp úgy alakul.

Nem vitatom, hogy olyan is van, mint amit a cikk ír, de egyetlen eset alapján ökörség általánosítani.

Par ember velemenye valoban nem mervado statisztikailag, de ha korbenezek a baratnoim koreben, akkor mindig azt tapasztalom, hogy azoknak akiknek kulfoldi parjuk, ferjuk van sosem kuzdenek olyan alapvetesek hianyaval mint az egymas iranti tisztelet hianya, kasszan valo veszekedesek, meg tenyleg ilyen alapveto dolgok, hogy nem karomkodunk a masikra, es egeszeben normalisak vagyunk, es udvariasan viselkedunk egy novel... ellenben a magyar parkapcsolatban eloknek rendszeresen feljonnek ezek a problemak. Az en parom is kulfoldi, en is csak ezeket tudom megerositeni.

Erdekes.

Az addigi negatív tapasztalatait vetíti ki a barátnője kapcsolatára szerintem. Ha a barátnő írná a cikket, még azt mondanám, hogy oké, de ő aztán rohadtul beleláthat a "rég nem látott barátnő" kapcsolatába, már ha létezik egyáltalán. Persze, vannak suttyók, de azok mindenhol vannak. Hozzá tenném suttyónak lenni nem csak a mi kiváltságunk.

31/f

Ez nem kulfoldni no hanem kulfoldon elo no irasa. Attol hogy Amerikaban elt atol meg nem lesz kulfoldi.

Az en apam sajnos nem vette ki a reszet a gyereknevelesbol es a hazimunkabol se de nem ez az altalanos es tipukus. Ha a kocsmaban nezunk szet akkor lehet h igaza van a cikk irojanak.

A volt szomszedom pl reszt vesz a gyereknevelesben de nyilvan a felesege jobban mert a ferj egesz nap dolgozik, a feleseg nem, igy nem fer hogy a fel hazat o takaritja ki es minden masnap o foz.

Amerikaban elek es itt aposom dolgozik egyedul, anyos otthon van es ennek ellenere apos is mos, takarit, neha foz is, pedig reggeltol este dolgozik. Ugy lenne igazsagos hogy ha a no nem dolgozik akkor legalabb a hazi munkat csinalja meg, ha meg mindketten meloznak akkor megosztjak az otthoni munkat.

Amerikaban amugy is sok a papucsferj. Sok no nem melozik es a takaritasbol se csinalnak egesz napos programot.

Akik szerint a férfi csak a gép előtt döglik, és semmit nem csinál, azokat kérdezném, hogy mielőtt megszülték a gyereket, más volt a férfi?

Mert ha körülnézek, akkor azt látom, hogy sok esetben a nők eleinte az imádott férfinek bármit elnéznek, mert végre megszerezték a nagy halat, aztán a gyerekvállalás közben kezdenek rádöbbenni, hogy az még mindig a gép/kocsma/buli/haverok/focimeccs szentháromságban él, és a gyerek nem változtatta meg.

Kérdezem a hölgyeket, hogy nem lett volna értelme eleve olyan férfit választani, aki nem ilyen?

(ui: két éve vagyok egyedül, saját lakásom, saját háztartásom van, senki nem főz/mos/takarít rám, de úgy tűnik, hogy a harmincas nőknek ez nem komoly előny, viszont több kolléganőmet hallom panaszkodni, hogy hiába lett gyerek, a pasi még mindig játssza ugyanazt a gyúrós, bulizós nagymenőt, aki akkoriban volt, mikor az összes csaj a kezét-lábát törte, hogy megszerezze)