Normális, hogy a barátom nem kísér el, nem jön el velem éjszaka?

Annyira fel tudnak ba­szni az ilyen kérdések.

A párod nem gondolatolvasó, nem varázsló, hogy mindig tudja, mit akarsz vagy mire gondolsz. Egy csomó dologról mások az elképzelései, mint neked. Miért ne lenne ez normális? Te menni akartál, ő maradni, ezért te mentél, ő maradt.

>ez olyan mintha nem lennék neki fontos

Ez az egyik legpusztítóbb hozzáállás. Fogsz valamit, amit ő csinál, és az alapján következtetsz, hogy mit jelentene ez, ha TE csinálnád ezt. Miért? Miért a saját előítéleteid, szokásaid, viselkedésed alapján értékeled ki, amit ő csinál? Miért gondolod, hogy neked ugyanazt jelenti minden, mint neki? Miért nem magától értetődő, hogy ilyenkor kommunikáltok és megpróbálod megérteni, megismerni, hogy ő hogy élte meg ezt az egészet? Hihetetlen, hogy ennyire nehéz beszélni egymással.

"Tök más mondani, hogy "kísérj haza, bszod", mint hogy ő szó nélkül hazakísér, mert szeret."

Ez megint nézőpont kérdése, és kommunikáció nélkül ismét csak problémákhoz vezetne. Én például hülyét kapnék, ha engem állandóan kísérgetne mindenhová, mint valami önállótlan gyereket.

Felnőttek vagyunk, együtt élünk x éve, tudjuk, kinek mire van igénye. Ha van extra - például most jól esne, ha a szokással ellentétben hazakísérne - szólok.

Ha nincs kommunikáció, ha nem tudjuk, kinek mire van igénye, akkor mindenből csak probléma lesz, akár ilyen nüansznyi kis baromságokból is.

Miért kéne kísérgetnie?!

Felnőtt ember, ha maradna még, maradjon, hadd ne fogja a kezedet.

Vagy te akkor télen 4 után ki se mozdulsz, mert sötét van!? :D