Mit tegyek az érzés ellen, hogy nem vagyok elég jó a barátomhoz?

Neki eléggé bejött neki az élet, jól keres, jól működő vállalkozása van, ért is hozzá, felnézek rá. Én ezzel szemben még csak most kezdtem az egyetemet és jelenleg annyira haszontalannak érzem magam mellette, hogy kvázi semmit se csinálok (illetve tanulok, de neki ez alibinek tűnik sokszor). Ő állandóan pörög, mindenhol a legjobb oldalát tudja mutatni, van ideje és energiája edzeni, nagyon karban tartja magát. Én ezzel szemben sokkal kevésbé vagyok rendszerezett és motivált, kicsit talán az a lassabb életvitelű, nyugisabb természetű vagyok. Emiatt is van rossz érzésem, hogy amíg ő megcsinál 5 dolgot, addig én az első feléig jutok csak el.

Rengeteg barátja van, jó kapcsolatai, jó családja... ezzel szemben nekem nem túl stabil a családi hátterem és a barátaim köre se olyan széles .

Úgy érzem, ő mindenben jobb, mint én, és néha nem értem, hogy miért engem talált meg... persze, tudom, sokan lennének a helyzetemben, és miért panaszkodok, miközben jó dolgom van... de ha ilyen nyomasztó érzések kavarognak bennem, akkor nem olyan jó ez.

Ami még ide tartozik, de zárójeles, hogy mivel tanulok még, csak alkalmi munkáim vannak piti pénzért, ezért a barátom fizet mindent, de ráadásul durvább összegeket is, mert megteheti. Kicsit kezdem ezt az "eltartó-eltartott" érzést érezni kettőnk között és nem kellemes ez, mintha függnék tőle anyagilag. Pl el akar vinni nyaralni, ami tök jól esik, de valahogy pofátlanságnak érzem, hogy ennyit költsön rám. Nekem nincs kb egy fillérem se, amit nyaralásba tudnék tenni, mert amit keresek pénz, az csak pont arra elég, hogy nap közben kaját vegyek magamnak, esetleg 1-1 mozi vagy ruha vagy ilyesmi. Egyébként itthon élek a szüleimmel, ők tartanak még el, de nem élünk nagy lábakon.

Szóval olyan érdekesen érzem magam...

Nem tudom, hogy mit tegyek a kisebbségi komplexusom ellen, de rosszul érzem magam tőle. Ti jártatok hasonló cipőben? Mit tanácsoltok?