Mit tegyek? Nem bírom tovább.

Nem veszekedni kell, hanem elmondani neki az álláspontodat, hogy ez neked így sok, meghallgatni az ő álláspontjait is (szerintem benne is van bőven stressz, az egész családot neki kell eltartani, az ő vállán van minden) és valamilyen megoldást találni.

Ha meg nem megy akkor újra megpróbálni megbeszélni és, ha akkor sem megy akkor kijelenthető, hogy a közös, boldog életnek annyi és vagy lépsz vagy marakodtok tovább aminek a gyerek issza meg a levét.

Miért az az első dolgod hogy itt a gyakorin feltedd ezt kérdést miért nem beszélitek meg a problémákat? Sokkal egyszerűbb lenne. Ha már családod van azt gondolná az ember hogy éretten gondolkozol de ez a lépés nem arról árulkodik.

Kommunikáció, a másik ember megértése , kompromisszum kötés, probléma megoldás a pároddal , azért vagytok együtt hogy a problémákat ketten oldjátok meg közös erőbedobással.

Ezért kell MEGISMERNI előbb azt, akivel összebútorozol meg felcsináltatod magad. Ez már nem "mit tegyek?" típusú kérdés, mert az egyetlen megoldás a szakítás. És csodálkoznak, hogy minden 2. gyerek lelkisérült, mert ilyen felelőtlenül sz.rják őket a világra...

Bocsánat ha bunkó vagyok, de egyszerűen nem tudom felfogni hogy lehet ilyen felelőtlenül, pár hónap után egy full ismeretlennek gyereket szülni. Pláne ha pontosan tudod, hogy egy lusta semmirevaló dög.

"Főzni sem tud, így a tejem is elapadt, mert az első hónapban kaja se igazán volt itthon. Persze Ő megoldotta magának.. "

Csak egy kérdés:miért nem főztél te?

Bocs, de ezt te b.tad el!

A gyerek előtt te csináltad meg a házimunkát, nem is vártad el, hogy beszálljon.

Aztán meg csodálkozol, hogy a szülés után is ugyanez megy. De miért is?

Azt írod, hogy nem bírod tovább. Ebben benne van a válasz: csomagolj össze magadnak és a babának és hagyd ott.

Tippelek: nem fog menni, mert te laksz nála, nincs hova menned és vagy csak GYES-re szültél vagy egy alig valamivel több GYED-re. Nem tudod eltartani magatok.

Nyertem?

Nem akarlak megbántani, mert így is épp elég nehéz most neked.

De bizony ennek lehettek előjelei. Nem hibáztatni akarlak, mert a szerelem sokszor vak tudom.

De sajnos te szoktattad rá, hogy mindent megcsinálsz otthon és neki semmit nem kell. Az hogy a baba körül nem segít az nagyon szomorú, de őszintén ha a szívedre teszed a kezed a kisbabád közös vágy volt? Vagy inkább csak a tiéd, a párod meg amolyan "egyefene" módon belement.

Próbálj meg vele leülni és nyugodtan beszélgetni, hogy túl sok a feladatod és szükséged van a segítségére. Lehet hogy csak ennyi kell és észbekap, hogy figyelmetlen volt.

Ha pedig nincs változás akkor két dolgot tehetsz:

1) vele maradsz és tűrsz (szerintem ez a legrosszabb döntés)

2) elhagyod és elfogadod, hogy egyedülálló anya lettél

Én nagyon hamar tisztáztam a párommal, hogy nem lettem sem az anyja, sem a cselédje. Az, hogy legyen ebéd, tiszta tányér, tiszta ruha stb, az bizony mindkettőnk érdeke. Nincs is belőle gond, mindketten csinálunk mindenfélét itthon, attól függően ki hogy ér rá.

A gyerek téma is tisztázva van nálunk. Hogy a leendő közös gyerekünknek nem csak anyja lesz, és az apja amikor épp nem dolgozik akkor neki épp úgy feladata lesz kivenni a részét a gyereknevelésből.

29N