Nem beszélhetek senkivel, mert ő féltékeny! (? )

Egészen mostanáig azt hittem, inkább a nők szoktak féltékenykedni, de a párom évről évre durvább.

Eleinte külön laktunk, akkor nem nagyon firtatta, hová megyek, kivel beszèlek...

Amióta együtt élünk napról napra szigorúbb.

Sosem voltam az a kimondott társasági ember, szórakozni nem jàrok. Egystemen, munkában persze beszèlek másokkal, de senkivel sincs olyan közeli viszonyom, hogy most ketten eljàrnánk valahovà vagy ilyesmi.

Nem vagyok az a fajta szèpség, akire minden férfi vágyakozna, illetve túl közvetlen sem, amit félreérthetnènek.

A szakon két fiú csoporttársammal vagyok úgymond jóban, de ez kimerül annyiban, hogy gyakran egymàs mellett ülünk, beszèlgetünk.

Mindkettő elég társasági ember sok ismerőssel, nem irántam érdeklődnek vagy valami.

Közösségi oldalakon nincs profilom, a telefonszàmomat nem szoktam osztogatni, a mail jelszavam sem titok, mondjuk a párom nem szokott a dolgaimban kutatni azért. De ha látja, hogy valakivel levelezek (itt vagy mailben), akkor ki szokott akadni kicsit, ki ez, mit akar, miért veled....

Ha mondom, megmutatom, akkor jön, hogy nem kell, csak neki ez rosszul esik.

Illetve az egyik csoporttársam ma reggel a kezembe adott egy könyvet, hogy ha befejezte, kölcsönadja, tetszeni fog.

Szépirodalom, bár nem kapcsolódik kimondottan a tananyaghoz (Dosztojevszkij).

A párom meg ha meglátja, megint olyasmit olvasok, ami nem csak hogy nem a szakomhoz tartozik (regény-függőségem van "sajnos", magyar és világirodalom egyaránt jöhet), nem az enyém, és nem könyvtári, ráadásul egy srác adta kölcsön rögtön megint olyasmit fog belelátni, ami nincs.

Hogy lehetne megértetni vele, hogy nem mindenki akar felszedni, aki kedves hozzàm?