Nem félsz attól hogy a pároddal csúnya gyerekeitek lesznek?

Szerintem ne foglalkozz ezzel.

Ott van pl. Barbara Streisand. Szép? Nem. Hatalmas orra van? Igen. Mégsem műtette meg, pedig ő aztán megtehetné. Nem lett tucat szépség. A karmizája túllendítte ezen.

Vagy ott van Mick Jagger. Rettentő vékony, minden, csak nem férfiszépség, mégis a lábai előtt hevernek a nők, 70 felett újból apa lett.

Ne rúgózz ezen ennyit.

A szépség sokszor hátrány, csak könnyen jött előnyt ad.

Magam is nem egyszer kerültem abba a helyzetbe, hogy egyesek csak szőke csini cicababát láttak bennem.

Régebben még rá is tettem egy lapáttal, de ez nem működik, ha komolyabb céljaid vannak. És nekem voltak, vannak.

Nyugodtan vállaj gyereket, ha jól nevelitek, meg fogja állni a helyét is sikeres, boldog ember lesz.

Látod, a párod is randa, mégis imádod. SOha nem mindenkinek kell megfelelni, csak annak, akinek érdemes.

De, valószínűleg csúnyák lesznek a gyerekeitek. Ez tényleg így működik 100-ból 95-ször, főleg két csúnya szülőnél.

Igen, szoktam ezen gondolkozni. Az átlag legfelső, a gyönyörű legalsó határán állok valahol és nekem igazából csak annyi, hogy külsőre nagyjából velem azonos kinézetű emberrel legyenek gyerekeim.

Ja és ha felhozza bárki a szülőket (kérdező, válaszolók), akkor mindig a fiatalkori, huszonéves kinézetüket nézzétek. Apukám elhízott az alkoholtól, anyukám rákos volt és nagyon látszik rajta, de fiatalként (amikor nem ismertem őket, akkor születtem amikor ők már harmincasok voltak), mindketten okésan szép, átlagnál szebb emberek voltak. Ahhoz képest én pl tartottam a szintjüket (talán kicsit megugrottam?), a húgom viszont csúnyácska lett hozzájuk képest.

Tudom sok ember szemében erről már beszélni is lelketlenség, de szerintem lehet beszélni a külsőről, ha elfogadjuk hogy a külső nem determinálja a belsőt. (Amit a kérdező is szépen leírt.)