Miért van az, hogy a legtöbb egyedülálló örömét leli mások szakításában?

Én a dohányosoknál látom ugyanezt. Ha van egy ismerősöm, aki letette a cigit és már pl. 3 napja nem gyújtott rá, túl lenne a nehezén, akkor megjelennek a dohányzó ismerősök, és hívják, ajánlgatják neki. Sok ilyet láttam már, ahogy a tukmáló "jóbarát" utána kidüllesztett mellel kíséri újra cigizni az illetőt 2 nap múlva. Miért nem lehet azt mondani, hogy "Tudom, hogy leszokóban vagy, szurkolok neked"? Sajnos egészségügyben dolgozó ismerősömet is láttam már, hogy cigit adott ismerősnek, aki már több napja nem gyújtott rá, ezért nem is hordott magánál. Szerintem ez még az orvosi eskünek is ellentmond, egészségrombolásban segíti a másikat.

Egyszerű irigység. Èn is tapasztaltam régebbi " baràtnők" részéről. Ameddig csak randizgattunk, jàrtunk valakivel éppen, semmi gond nem volt. A hàzassàgom viszont màr nem tetszett nekik. Én mentem először férjhez négyünk közül 25 évesen, és tüntetőlegesen az esküvőnkre sem jöttek el. Aztàn pedig nem hívtak többet mikor talàlkoztak. Nem is tartom velük a kapcsolatot. Azóta is szinglik egyénként, 1-2 futó kapcsolatot leszàmítva. Próbàlkoznak. A 32-t töltjük jövőre.

Mert legszebb öröm a káröröm.