Megbocsátanád a barátodnak hogy nem mondta el hogy rákos és a kórházban kellett megtudnod?

"A döntés az volt hoyg ez nem az én dolgom közöm hozzá semmi. ne is tudjak róla nem az én dolgom.

Oké.

Hát akkor közöm hozzá semmi."

Pont azt kéne megértened,hogy ezért kell vele kommunikálnod.Nem magaddal megbeszélni.Tapintatosan megkérdezed tőle,miért nem mondta el,és azt is megmondhatod neki,hogy neked ez úgy jött le,az ő döntése az volt,hogy "semmi közöd hozzá"

Abban semmi rossz nincs,ha beszélsz az őszinte érzéseidről.Az megint egy más dolog,ha egy súlyos beteg ember fejéhez vágsz dolgokat,miközben nem is lehetsz biztos az igazadban.

Értjük mi a bajod, csak nem értjük... Szerintem sem akarta ezt az állapotot elfogadni, vagy csak minél tovább boldog akart veled lenni. Pontosabban azt akarta hogy te legyél az...

Vagy pont emiatt nem mondta el, mert sejtette hogy rosszul reagálod le. Az írásodból nagyon fiatalnak tűnsz, s gondolom egy tizenévesnek még sokkal nehezebb elfogadnia hogy egy ilyen betegsége van, ezért nem mondta. Jó talán ez tényleg hiba volt, de a betegsége sokkal súlyosabb mint az hogy titkolta.

Te meg úgy pörögsz ezen, mintha azt kellett volna váratlanul megtudnod hogy előtted kavart valamelyik osztálytársaddal vagy barátnőddel...

Mit szeretnél hallani?

Hogy TE ne "bocsásd meg"? Kapj az alkalmon, hogy valamiért megsértődhetsz, lépj le, és akkor nem kell a beteg pasiddal nyűglődnöd, hanem élheted az életed.

Nekem is hazudott már exem betegség kapcsán (nem rák), de amellett sok másban is hazudott, ezért nem tartottam ki.

Szerintem ez más helyzet. Itt azt gondolnám róla, hogy nagy belső küzdelem árán megpróbál megkímélni engem a szenvedésétől, és élni az életet, amennyire lehet, hiszen azt írod, egyetemre jár, koncertre is elment, stb., és mellette állnék a betegségében, ha szerelemből vagyok mellette.

Más kérdés, hogy én nem hagytam volna annyiban, és utánaolvastam volna a tüneteknek, aztán rákérdezek kerek-perec, még ha nehéz is felhozni a témát.

Amikor megismertem a barátnőm, akkor már rákos volt. Azt a poklot senkinek se kívánnám, amit átéltem. Szerencsére meggyógyult, de fordított esetbe én nem mondanám el neki szerintem. Nem azért mert nem fontos számomra, hanem pont hogy az és nem akarom, hogy lelkileg agonizáljon. Jobb esetbe meggyógyulok és nincs baj, utólag elmondom. Rossz esetbe meg kínlódhatna lelkileg és a hátralévő időnk (az a kevés is) egy merő depresszió lenne.

Szomorú látni, hogy te ilyen szellemi véglény vagy, hogy még te háborodsz fel a barátod meg haldoklik. Micsoda szerelem...

Sokként érte a diagnózis a barátodat, amin nem lehet csodálkozni. Vélhetőleg az elején nem tudta,hogy ezt hogy mondja el Neked, aztán ahogy telt az idő már nem tudott róla beszélni "visszafelé" vetítve.

Összeségében nézd a kapcsolatotokat. Ha korábban meg tudtatok beszél,ni mindent, jól tudatotok még nehezebb, problémás helyzetekről is beszélni, akkor ezt most nézd el Neki és legyél Mellette.

Ha korábban is gond volt ez...akkor is legyél most Mellette, de ha javulás következik be az állapotába beszéld át Vele a továbbiakat.

Viszont egy mondattal azért tudatosítsd Benne,hogy ezentúl mindent szeretnél tudni Róla, hiszen lehet olyan helyzet is,hogy kettesben vagytok, rosszul lesz és Te annak ismerete nélkül,hogy tisztában lennél a betegségével, a kezelésekkel, nem tudsz mit tenni.

Azt,hogy erről nem beszélt neked, én teljesen külön helyzetként kezelném.Azért is írtam azt,hogy a korábbi időszakot is gondold át, és úgy tedd mérlegre majd a folytatást.

Mindenesetre most ne tegyél végleges lépést a kapcsolatban, a lelki válság biztos negatívan hatna rá.

Esetleg az nem lehet,hogy attól tartott,hogy elhagyod ha megtudod? Ezért esetleg titkolhatta az egészet mert gondolta,hogy majd szépen átvészeli a kezeléseket, aztán utólag közli Veled min is ment keresztül. Persze ez utolsó verzióként jutna csak eszembe...

Gondolom normálisan akart melletted élni. Nem akarta, hogy sajnáld. Nem akarta, hogy az érte aggódás legyen a kapcsolat mozgatórugója.

Valahol ezt is meg lehet érteni, még akkor is, ha tudom, hogy a helyedben ugyanennyire kiakadnék.

Én magára hagynám had szenvedjen...(A hallgatásért cserébe)

Egy komoly kapcsolat alapja pont, hogy nincs titok. Ha hirtelen hal meg úgy hogy nem szól előtte akkor mekkora fájdalmat okoz a saját együgyű gondolkodása?

Egész nyugodtan forrjon a saját levében