Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megbocsátanád a barátodnak hogy nem mondta el hogy rákos és a kórházban kellett megtudnod?
Mit tennétek az alábbi szituban mit gondolátok a barátotokról? (barát = fiúm, én lány vagyok)
Szóval már jó ideje a barátom szarul néz ki. Nehéz jobban megfogalmazni, ránézel és mint a mosott szar. Fogyott is, karikás szemek stb.
Azzal magyarázza hogy nehéz az egyetem sok a tanulnivaló (ez mondjuk biztos így is van) meg sportol is emiatt fogyott.
Közben meg valami tablettákat kapkod egyre gyakrabban állítólag vitamin.
Ez már kicsit meredek de hát ha azt mondja...
Sezx már egy ideje nincs köztünk. mOst nem majd holnap fáradt stb.
És akkor egy koncerten rosszul lesz, ügyelet, majd mentő, majd kórház és ott kiderül hogy konkrétan daganatos beteg magyarán rákos.
És azért nézett ki olyan veszettszarul mert kemózták, és a „vitamin“ az fájdalomcsillapító volt.
Magyarán nem mondta el hogy nettó halálos beteg.
Mit gondolnátok róla ezek után?
válasza:A kapcsolatotok pocsék kommunikációjára vall hogy itt kérsz tanácsot és nem a barátoddal beszéled át normálisan.
Mi ennyi infóból nem tudjuk megmondani hogy kinek milyen mértékben volt hibája.
Azon kívül szerintem a helyzetedben baromira nem ez most az első számú szempont hogy "hogyan reagálj", hanem hogy ott legyél mellette és beszéljetek...ha már eddig nem ment.
Na de könyörgöm már az is egy reakció hogy odamegyek-e megbeszélni (vagy nem).
És ugye felmerül a kérdés ha ő nem akarja (akarta.. akarja) elmondani akkor mit van ezen beszélni?
válasza:Nyilván nem merte elmondani valami miatt.Nem akart megijeszteni,szégyellte pl.
Lehet,jobb lett volna,ha őszinte,valóban.
Ha már úgyis kiderült,kérdezd meg tőle,miért nem beszélt róla.
A megbocsájtásról...akármi is volt az oka a titkolódzásnak,ha rákos a barátod,ne a saját önzéseddel legyél elfoglalva.
válasza:"Az is a kapcsolat pocsék kommunikációjára vall, hogy egy ilyet nem oszt meg valaki a párjával."
Nagyon szép megállapítás és bölcs de gyakorlati értéke nulla.
Mintha defekt lenne az autón és azon filóznék de jó lett volna nem kidobni a pótkereket... hát jó lett volna, de kidobtam most már ez van.
válasza:Nem, még bele is rúgnák, hátha nem elég neki az ami van...
Ha benned felmerül hogy ilyen esetben megbocsáss e, akkor ott bajok vannak.
Én miután magamhoz térnék a sokkból igyekeznék minél többet mellette lenni, támogatnám, biztatnám, és ha semmi sem hat, akkor a legvégső órákban is ott lennék, és fognám a kezét, akkor is ha ő már nem reagál.
N
válasza:Nem érti senki a kérdésem lényegét.
Azzal hogy nem mondta el hozott egy döntést
A döntés az volt hoyg ez nem az én dolgom közöm hozzá semmi. ne is tudjak róla nem az én dolgom.
Oké.
Hát akkor közöm hozzá semmi.
válasza:Az hogy felismered hogy rossz a kommunikációtok (mindkét oldalon) első lépés hogy a megoldást is megtaláljátok. Pl miért rossz a kommunikációtok? Mert ez azért bonyolultabb mint egy pótkerék esete ami vagy van vagy nincs.
Pl miért érezte úgy a barátod hogy te erre az infóra nem vagy befogadó kész? Vagy miért gondolta hogy jobban jártok ha te ebből az infóból kimaradsz?
És a történetet ne ilyen felszínesen gyakorlatias szemszögből nézd. Talán a kapcsolatotokat átfogóbban is érintő bizonytalanságok is lehetnek egy ilyen eset mögött.
Az összes dolgot nézzétek meg hogy mi miatt lehet valaki bizalmatlan, vagy zárkózott a másikkal. És ne egyedül gondolkodj rajta, hanem a barátoddal. Ne vallatást csinálj belőle, csak egyenesen kérdezz rá ezekre.
válasza:Kérdező, értjük, ti valamiért nem tudtatok rendesen kommunikálni egymással. Volt rákos beteg a családomban, több is, de egyikük sem érezte szükségét, hogy ezt eltitkolja a párja, gyerekei, testvérei elől, vagyis azok előtt, akik a legközelebb állnak hozzá (elvileg).
A megbocsátás nem arról szól, hogy elfogadom a másik fél hülyeségét, hanem hogy nem akarom magamat terhelni azzal, hogy problémázzak, idegeskedjek ezen. Megbocsátanék, de átgondolnám, hogy mi a baj, amiért ő nem mert egy ilyen komoly kérdésben nyitni felém. Hogy nem akar fájdalmat okozni, az buta érv, mert előbb-utóbb úgyis kiderül, mint ahogy nálatok is kiderült. Elbagatellizálta volna? Az is butaság, a rák komoly dolog, akkor is, ha jóindulatú. Úgy nevelték, hogy a betegség szégyen? Akkor mellettem miért nem változott meg ez az álláspontja? Talán én is így gondolkodok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!