Mért van az hogy nem tudjuk mit csináljuk? és néha nem a szívünkre hanem az eszünkre hallgatunk?

XD

hát gondolj arra,hogy ez csak egy játék az élet,és ha meg se próbálod,akk 10000000% hogy nem fog menni...

Nekem is kellett már jópárszor dönteni. És "okos" lány létemre hallgattam az eszemre. Mindig is a racionalitás talaján maradtam, mert úgy gondoltam, hogy ez így helyes. Nem érdekeltek az érzelmeim, nem hallgattam a szívemre. Mert mikor nem voltam elég biztos abban, hogy megéri, az eszem ezt diktálta. Hadd ne mondjam, bánatos is lettem a következmények miatt. De még mindig úgy gondolom, hogy jól tettem amit tettem.

Ám jött a fordulópont, és életemben először hallgattam az érzelmeimre. Persze pasi ügy volt ez is. Ez alkalommal félretettem a jól bevált módszeremet mert megbíztam az illetőben. Ezek a hülye emóciók teljesen elködösítették az agyamat. És én bolond nem vettem észre, hogy egy szemét kis játékba csöppentem. Soha nem szenvedtem még ennyire, mint most. És egy életre megbántam, hogy nem az eszemre, hanem a szívemre hallgattam.

Annál nagyobb ostobaság nincs is az életben, mint mikor tudod, hogy baj van, látod a jeleket de mégsem veszed észre őket. Mert a szívedre hallgatsz. NEM SZABAD!!!

Ha szeretsz valakit, de megszólal a riasztócsengő a fejedben, akár először, akár másodszor, legyél észnél és gondolkozz. Mert az ész tudja mi a helyes. A szív nem.

Nem mondom, hogy ne szeress, csak figyelj oda. Soha ne téveszd szem elől azt, hogy gondolkodó lény vagy.