Mikortól szexmentes egy házasság?

Hát, nálunk már évek óta nincs szex és nem rajtam múlik, én vagyok a nő. Nem, nem csal meg a férjem, most hadd ne kelljen fejtegetni miért nem és mi miatt vagyok biztos benne, fogadjuk el, hogy ez van. Szóval nekem lenne rá igényem bőven, már mondtam neki, hogy lassan én leszek, aki ebből kilép. Rengeteget dolgozik, de potenciazavarokkal kezdődött, amivel nem hajlandó orvoshoz menni. Nem az a gond, hogy amúgy nem kívánna. Kettőnk közül én maradtam meg olyannak 2 gyerek után is (már a kisebb is 9), mint húsz éves koromban, a 170 centimhez 56 kiló vagyok és fitt, ápolt. Ő megmackósodott, és erősen kopaszodik is, ami engem egyáltalán nem zavar, őt annál jobban. Sosem piszkáltam, frusztráltam evvel, pláne eleinte, nem is tabutéma, de egyszerűen nem hajlandó változtatni, orvoshoz menni sem én meg már nem nyüstölöm vele. 40 éves vagyok és marhára nem akarok szexmentes házasságban élni, de szeretőt tartani sem fogok, nem tudom komolyan már, hogy mit kéne tennem, ha ő lépni sem hajlandó. Mindeközben meg tudom, hogy nem az a kategória vagyok, akit bottal sem piszkálnának meg a férfiak,de nyilván nem fogok leállni senkivel még szexre sem, amig férjnél vagyok. Szeretem, becsülöm, de úgymond parlagon vagyok, ő is eszi a kefét, meg tipródik, de nem változtat, közben meg látnivalóan retteg, hogy elhagyom. Eskü nem értem. Mindig mindent megbeszélünk,teljes a bizalom, evvel meg úgy csinál, mintha nem is probléma lenne. Az intimitás megvan, csók, ölelés, összebújós alvás, de nem lehet kezdeményezni sem nála, már nem is teszem, nem tudom mikor tudtam volna legalább egy erekciót produkálni nála. Nyilván ez az én önbizalmamat és önértékelésemet is a porig rombolja, miközben nem beszélek róla senkinek,a végén tényleg elhiszem, hogy velem van a gond, miközben lesütött szemmel minden közeledést, flörtöt (mert akad bőven) kategórikusan elutasítok. Nem volt ez folyamat, hogy ritkult, meg unalmassá vált, egyik pillanatról a másikra lett a tökéletesből semilyen, nem is tudom már komolyan mit akarok, de nagyon elkeserít és lássuk be az önkielégítés azért nem olyan buli ennyi idő után, mikor mellettem van egy férfi. Olyan szomorú, már 2-3 éve ez megy.

Én már az 50-hez vagyok közel. Férjemmel minden hétvégén, de az nagyon kielégítő. Hét közben nem, mert fizikai munkát végez, azt mondja akkor fáradt hozzá. Nekem igazából a heti 2-szer lenne ideális de így is jó. Jobban ki vagyok éhezve. Amúgy szerintem ez egyéni. Vannak aktív idősebbek, mások meg egész fiatalon már leállnak.

25.-ös hölgy sztorija ismerős, csak nálunk már 6 éve megy Olyan havonta vagyunk együtt, én már nem is kezdeményezhetek, a nőiességem tropán. Pedig nekem is "jutna", de nem tudok élni a lehetőséggel, próbáltam már kétségbeesésemben, de én a páromnak akarnék tetszeni. Én is évekig lesütöttem a szemem, ma már nem teszem. Rengeteg bennem az elfolytott düh a párom iránt, kényszerevő lettem, most is jobban várom a popcornt mint bármi mást :D