Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy emiatt nem érzem jól magamat?
Van egy srác, akivel ismerkedek, és olyan mintha együtt lennénk, de még nem mondtuk ki. Az a bajom, hogy nem érzem a "plusz"-t. Aranyos, kedves, jólelkű, lelkiismeretes, stb... és talán pont ez a baj. Amióta megismertem, az ő oldaláról minden simán megy. Ez alatt értsd például, hogy mindig találkozókat szervez (velem), érezteti, hogy keresi a társaságomat, jobban mint másokét, stb. (Az utolsó két mondat megfogalmazása elég béna, de remélem, értitek, miről van szó.) Kicsit olyan, hogy őt biztosra lehet venni, nincs benne semmi rejtély, misztikum, nem "őrjíti meg az agyamat". Tudom, hogy elvileg örülnöm kellene egy rendes srácnak, de valahogy mégsem tudok.
A történethez hozzá tartozik, hogy sokszor elmondta, hogy már feladta a párkeresést, mert sosem tudott olyan lányt találni, aki mindenhogy megfelelne neki, mert nagyon válogatós. Szóval milyen különleges vagyok, hogy bennem megtalálta. Az exem pedig azt hitte, agglegény lesz, már feladta, amíg meg nem ismert engem.
Megbecsülöm, hogy a srác kedves stb és tényleg meg akar ismerni, de valahogy olyan lapos az egész. A barátnőim szerint hülye vagyok, amiért nem érzem jól magam vele, pedig szerintem fontos, hogy meg legyen a "vadászat" része a dolognak. Nektek mi a véleményetek?
A szenvedély nem azon múlik, hogy ki mit csinál, hanem hogy ki mit érez. Nyilván azért nem volt semmi más, csak csók és az sem heves, mert igazán nem kívánják egymást. De jó barátok, vonzódnak is valamennyire....de nem eléggé.
Lehet, hogy a srác sem amúgy csak már nagyon barátnőt akar és veszettül fókuszál rád, az meg nagyon zavaró tud lenni...
szerintem legyél őszinte és hagyd ott. Egyikőtök sem hunyó ebben, csak nem illetek össze.
#19 Nem hiszem, hogy szemétség lenne. Én már az elején is mondtam, hogy nem akarok kapcsolatot. De igazából nagyon szimpatikus, meg rendes, és mondom adok neki egy esélyt. De két hét alatt rosszabb lett, beszéltem vele, hogy nem akarom így folytatni. De nem voltam még elég magabiztos abban, hogy mit akarok. Most már jobban átlátom, ahogy olvasom a kommenteket, és újra beszélni fogok vele. Ismerkedni pedig nem ismerkedek másokkal, a srác is tudja hogy írtam annak a másiknak hogy segítsen, teljesen ártalmatlan a dolog. Csak úgy amblokk az, hogy egy hétig nem írt vissza, az maradt meg a fejemben.
Attól még, hogy valaki önmagát adja, lehet érdekes ember. Emiatt nem kell senkinek megjátszania magát szerintem. Plusz, nem mindenki tart mindenkit érdekesnek :) Én sem szeretem a másokat kibeszélő és kiröhögő embereket, sőt, távol tartom magamat tőlük. Ez megint egy véglet. Ahogy a #21 írja: sokan végletekben gondolkoznak. A valóságban ez sokkal árnyaltabb.
#22 Nem éppen erre gondoltam, de azért köszönöm. Egyelőre nem akarok többet, mint csókolózni. Ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy az a "kapcsolat"-unk, hogy beszélgetünk aztán csókolózunk. Próbáltam kezdeményezni, de ő egyelőre meg akar ismerni, mielőtt úgy nagyon belemélyednénk, vagy elmennénk olyan sok programra, helyre. Pedig szerintem azok alatt jobban meg lehet ismerni a másikat. Amúgy igen, valószínűleg annyira nem kívánjuk egymást. Mármint néha éreztem, hogy folytatnám, csak fejben nem akartam, és visszagondolva inkább a "testi igények" játszottak közre. Tényleg igazatok lehet, hogy csak barátnőt akar végre. (Amúgy ezt is mondtam neki, hogy nem akarom elvenni az esélyt attól, hogy valaki olyat ismerjen meg, aki sokkal jobban illik hozzá. De annyira jól érvelt, komolyan, iszonyatosan tud érvelni, én pedig nagyon bizonytalan vagyok magamban.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!