"Lelki szerető" lettem. Van még remény?

6 hónapja tart a kapcsolatom egy nős, több gyerekes férfivel, de nincs közöttünk szex! Elmondása szerint több éve romlik a házassága, de kilépni eddig nem mert, mert egyedül fél és szeretné ha ebben a lépésében lenne mellette valaki, aki segít neki.... Úgy gondolta, hogy keres egy nőt, aki először "jó" szeretője lesz, aztán ha alkalmas akkor segítségével kilép a házasságából. Sokáig környékezett engem,(talán azt gondolta én erre a szerepre alkalmas vagyok :-) ) mire szóba álltunk egymással. Én éreztem a közeledését, de ugyanakkor nagyon bizonytalannak láttam, ezért eleinte nem tettem lépéseket, nem reagáltam. Végül csak szóba álltunk egymással, ekkor elmondta helyzetét és azt is, hogy régóta tetszem neki. Nem tagadom, ez kölcsönös volt, nekem is nagyon tetszett. Én független vagyok, gyerekem sincs. Elmondta, hogy több éve kínlódnak a feleségével, próbál kilépni a házasságából, de mivel a nő nagyon féltékeny, hiszen nyilván érzi ezt, ezért nagyon ragaszkodik hozzá, minden lépését figyeli, szinte már betegesen nyomoz utána... Igazából viszont ideje sem lenne sok a szeretőzésre, mert rengeteget dolgozik és a felesége is nagyon sok gyerekekkel kapcsolatos dolgot rá hárít, rohan állandóan, szabdideje gyakorlatilag nincs. Elmondása szerint csak a gyerekek tartják össze őket, a szex is problémás, és a gyerekek nevelése terén is súlyos viták vannak közöttük. Érdeklődési körük és társaságuk is nagyon külömböző, de a legnagyobb problémája túlajdonképpen az, hogy túl fiatalon házasodtak össze és most érzi a hiányát mind annak, amiről emiatt le kellett mondania az életben. Csak dolgozik, robotol a családért évek óta és azt érzi, hogy igazán soha nem élt és teljesen kilátástalan az élete....Tudom, hogy ez nagyon sajnálatos és bár ő tehet erről, senki más, hiszen nagyon sokan járnak ebben a cipőben, így nem is erre várok véleményeket, hanem-önző módon- az én helyzetemre. Elkezdtünk beszélgetni és azt éreztem, hogy egyre jobban vonzódunk egymáshoz. Kérte, hogy segítsek neki. Elmondtam, hogy nem leszek a klasszikus értelemben vett szeretője, mert én arra alkalmatlan vagyok, tehát szex nem lesz közöttünk mind addig míg el nem válik, (bár nagyon nehéz megállnom....) De minden másban mellette leszek, számíthat rám bármiben, bármikor. Ő eleinte ezt nem tudta hogy értelmezni, láttam rajta, hogy talán "ilyennel" még nem igen találkozott. Nem vagyok az a klasszikus értelemben vett szerető típus, talán büszkeségből, talán korábbi rossz élmények okán de nem tudnám elviselni, hogy a szeretett férfi életében CSAK a "második nő" legyek. Meg nem utolsó sorban ne a szex legyen a döntő tényezője a házasságából való kilépésének, ha mellettem dönt. Ne a szex legyen a motiváció kettönk között. Nem beszélve arról sem, hogy bízva abban, hogy egyszer lép és lehet még közöttünk valódi felvállalt párkapcsolat, akkor nem tudnék később a gyerekei szemébe nézni, ha velem csalná az anyjukat. Szóval megegyeztünk, hogy mellette vagyok mindenben, kivéve az ágy... Később azt is bevallotta, hogy ezen elgondolkodott és ha lehet még jobban imponálok neki és tisztel becsül, mert "ritka kincs" ez manapság... Jól esett és úgy éreztem az első hónapokban, hogy erre van szüksége, segítségemmel ki tud lépni a házasságából, aztán meglátjuk, hogy mi lehet belőlünk. Egyre inkább ragaszkodott hozzám. De ahogy telt az idő, azt is észrevettem , hogy általában akkor van rám szüksége, ha nem a családdal van. Konkrétan a hétvégék, az esték tabuk voltak, ekkor nem nagyon jelentkezett, nem kellett a "segítségem". Aztán az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy fél a lebukástól, fél, hogy kitudódik, hogy én vagyok, csak nagyon titokban és nagyon korlátozva volt rám ideje és módja, de továbbra is éreztem ragaszkodását. Sőt utólag tudtam meg, hogy kísérleteket is tettek a házasságuk megmentésére, közös kettesben töltött hétvégék, elutazások....stb. Nekem ez rosszul esett és minden alkalommal, csak megerősített abban, hogy milyen jó, hogy nem lettem a szó szoros értlemében vett szeretője, mert akkor ezt a helyzetet még nehezebben viseltem volna. Így, bár csalódott voltam és fájt, viszont nem igen lehet egy szavam sem, de úgy gondoltam neki sem.... Mindezek mellet ő viszont nagyon féltékeny volt rám, minden "ellenőrizetlen"percemmel el akart számoltatni. Nem vagyok egy nagyvilági életet élő nő, tehát oka nem sok volt a féltékenységre, de az is igaz, hogy nem zárkoztam négy fal közé rá várva, hanem éltem az életemet... és mindig elérhető voltam a számára, minig "lejelentkeztem", hogy megvagyok.... Kirándultam, utaztam, kultúráltan szórakoztam és ő ezt nem nagyon nézte jó szemmel, de tudta, hogy neki sem igen lehet egy rossz szava sem. Egy ideje viszont azt érzem, hogy megrekedt, egyre zavarodottabb, zaklatottabb, én pedig kezdek elfáradni.... Úgy érzem, hogy itt is ott is meg akar felelni, itt is ott is "vezekel", ha probléma van....Eddig türelmes voltam, mert beláttam, hogy egy házasságból nem lehet csak úgy egyszerűen kilépni. Utóbbi időben kezdtem érezni, hogy egyre kilátástalanabb a helyzet, nem nagyon akar lépni, toporog, rágódik, döntésképtelen és mind a ketten egyre jobban kikészülünk, de továbbra is keresett ha tehette és nagyon ragaszkodó volt. Nem tudom igazán, hogy mi az oka, de úgy érzem, valami miatt bizonytalan. Többször tettem már az utóbbi időben arra kísérletet, hogy a háttérbe vonulok, kilépek az életéből, hátha az segít a döntésében. De minden alkalommal "visszakönyörögte" magát, hogy legyek mellette elérhető távolságban. Én engedtem, mert tudatam, hogy nincs könnyű helyzetben. Viszont mostanra betelt a pohár! Eltűnt két napra, nem tudtam elérni és nem tudtam, hogy mi van vele, magyarázatot sem nagyon adott. Most sem tudom, hogy tulajdonképpen hol volt, -nyilván a családdal, a feleségével...-mi történt, de már igazán nem is vagyok rá kíváncsi. Teljes bizonyossággal és elhatározással megérett bennem a döntés, hogy befejezem. Szakítottam vele és minden lehetséges módon és fórumon töröltem az életemből... Persze szenvedek, hiányzik, mert borzasztóan szeretem és nem titkolt vágyam az, hogy hátha így tényleg megérzi a hiányomat és sikerül döntenie, lépnie... Várom, nagyon.... Ha valakinek van hasonló tapasztalata, akár mint nő, akár az ő helyzetében már járt férfi, nagyon örülnék a véleményeknek, tapasztalatoknak!