Azthittem, hogy szakított velem a barátom és ezután félreléptem most akkor ezt mondjam el neki?

Össze költözéssel kapcsolatos dolog miatt volt egy nagyobb veszekedésünk. Erről most részletesen nem szeretnék beszélni.

A veszekedés során többször is azt mondta,hogy kész vége,ő feladja, ez így nem fog menni, "nem tud kezelni". Nekem tényleg úgy jött le,hogy most akkor szakított velem. Amúgy hívtam még az nap este. Szerettem volna vele találkozni,de kinyomott, éjjel írt üzenetet,hogy hagyjam békén. Ez is csak megerősítés volt számomra,hogy akkor tényleg szakítottunk. Ő volt az aki elküldött a veszekedés után, becsapta a szoba ajtót és mondta,hogy menjek el!

Bárki bármit mondhat ezzel kapcsolatosan: Én biztos vagyok az érzéseimben és igenis szeretem a barátomat tiszta szívemből. Nagyon nehéz volt az a pár nap,de főleg az nap ami történt. Az nap jól kibőgtem magam utána próbáltam elterelni a figyelmemet. Munka után segítettem az édes apukámnak dolgozni a műhelyben, tetőt javítottunk, bevàsàroltam a szüleimnek,mindenben segítettem otthon. Utàna elhívtak a tesóim ebbe a házibuliba. Az a férfi pedig komolyan nem akart tőlem semmit, évek óta baràtok vagyunk és senkinek sem meséltem el,hogy szakított velem a párom. Szóval még csak arról sem volt szó,hogy kihasználta a helyzetet. Lehet az alkohol hatása alatt történt csak meg az a csók. Nem sokat ihatott,a csók is inkább szájra puszi (nem volt nyelves) de ne firtassuk..nem ez a lényeg,így is hibát követtem el és ennek érzem a súlyát,bűntudatom is van emiatt. Pedig akkor még nem is tudtam,hogy a barátom nem szakított velem,csak haragudott ràm és nem akart látni. Mégis rossz érzésem volt már akkor. Nem érdekel a férfi barátom, nagyon ritkán látjuk egymást, nincs köztünk semmi. Megbeszéltük és részéről sem jelentett semmit. Csak megtörtént,nem tudom miért.

Azért nem írtam vissza a barátomnak,mert sokàig azon gondolkodtam,hogy most akkor mondjam el mi történt? Vagy hallgassak róla? Mit mondjak neki ha talàlkozunk. Teljesen meglepődtem,hogy beszélni szeretne velem. Màr akkor tudtam,hogy valamit nagyon félre értettem korábban, és nem szakított velem. Hétköznap nem írtam neki vàlaszt. Gondolkodtam,kicsit szükségem is volt egyedüllétre. Aztán hétvégén jeleztem csak és akkor találkoztunk is. Nem örült neki,hogy nem vàlszoltam azonnal,de nem ez volt a legnagyobb gond,átbeszéltünk újból azóta mindent. Végre higgadtan és nem volt veszekedés sem.

Hazudni nem hazudtam neki semmiről, csak nem mondtam el,hogy "megcsaltam". Szeretem őt nagyon, ezért is kattogok azon,hogy talán jobb lenne ha tudna róla és szerintem ezt is megtudnánk beszélni akkor. Másrészről azt sem akarom,hogy új jöjjön ez le neki,hogy én csak könnyíteni akartam a lelkiismeretemen és ezzel letudtam mindent neki meg adtam egy verbális pofont és megbántottam vagy rosszul reagál,érzékeny nagyon és lehet fájna neki. Magamból indulok ki és tudom,hogy nekem azért ez rosszul esne. Megbocsájthatónak tartom..de hiba volt tudom.