Pasik ti milyen véleménnyel vagytok arról, hogy a nő is dolgozzon ugyan úgy ahogy a férfi? Vagy pedig a nő vezesse otthon a háztartást a férfi meg dolgozzon és tartsa el?

Ha megengedhetném magamnak anyagilag akkor:

5 gyerekem lenne, a feleségem őket nevelné, vezetné a háztartást, lenne egy hobbi-állása amit szeret csinálni heti 8-10 órában, vagy tanulhatna azt ami szeretne. Néha besegítene házvezető és babysitter.

Bár én nő vagyok, de szerintem ez helyzetfüggő.

Azzal nem értek egyet, hogy semmit ne csináljon a nő, de a napi 10 órás munkaidőkkel sem, mert akkor egyik félnek sem lesz ideje a háztartásra, a gyerekekre, a főzésre, csak hazaesnek este 8-kor hullafáradtan... Ennek semmi értelme, és ebből nem nagyon lesz boldog házasság. Legalábbis szerintem.

Az ideális az lenne, ha mindkét fél dolgozna, de az egyikük kevesebb órában, vagy több műszakban, hogy be tudják osztani az otthoni teendőket.

Az a baj, hogy a társadalom családmodellt akar a torkunkon lenyomni. Magyarországon ez a kétkeresős családmodell, de titokban azt táplálja a férfiba, hogy az az igazi férfi, aki keres annyit, hogy a felesége otthon maradhasson.

Azt nem veszik számításba, hogy nem mindenki szeret dolgozni. Sok nő és sok férfi szívesebben lenne háztartásbeli, míg mások el sem tudnák képzelni, hogy ne dolgozzanak.

Én személy szerint károsnak tartom a háztartásbeli életformát. Nagymamám htb volt, de neki egész nap a ház körül kellett dolgoznia, szóval dolgozott, hogy úgy mondjam. De panellakásban htb-nek lenni pokol. Az apám nyugdíjasként nem tudott magával mit kezdeni otthon, egy barátnőm anyukája pedig pánikbeteg lett, evészavaros, és rátelepedett a gyerekeire az egyedülléttől. Másrészt, nem lehet függni egy másik ember keresetétől a mai világban. Mi van, ha egy negyvenéves háziasszonynak a férje hirtelen elhuny? Vagy ehagyja? A nő ott fog állni megtakarítások és munkatapasztalat nélkül, negyvenévesen pedig már nem fog kelleni sehova.